7 – Játékos rímek

Ove Berglundot én játékos rímekkel csalogattam Rafi első kötetének a fordítására, és hát volt az is, rím meg játék. Balladás tömörségű szakaszokról nem szólt a dal az elején, ezért aztán drukkoltam kicsit fordítás közben…
Időnként fel kellett hívnunk (nyersfordítók ketten voltunk, Gergely Éva meg én) a figyelmét erre meg arra, népköltészeti hatásra, József Attila verseinek a hatására. Mert nekem úgy tűnt, hogy nagyjából ezek a benyomások érték Rafit. Középiskolás korában ”elkapták” a klasszikusok. Több forrás is megemlíti, hogy az irodalom, a magyar irodalom nagy olvasmányélménye volt. Hogy az igen jó tizedikes és tizenegyedikes tankönyveken kívül mit olvasott, talán a könyvtárosnő tud beszámolni, úgy tudom, jó volt a kapcsolat közöttük, de a lényeg az, hogy József Attila hatása nagy volt rá, főként a konkrét-elvont elegáns váltogatásában egy szakaszon, egy soron belül, (”Könnyeim áztatják fekete életem. Elmegyek. Elmémnek nekidőlt már a bú” Őszi ballagó) az elvont szavak, fogalmak kiemelésével és nagybetűs tipografálásával Ady (”Tán megbocsájtja Bűnöm a Világ” Curriculum vitae). A cigány valóság mélységeitől a népdalok keserűsége nem állt távol (”Bár ne volna, bár ne volna:/ Bárcsak őszi szél ne volna” Cigány ősz) .
És amit nem tudok, csak sejtek, a cigány népköltészet is segíthette indulatok kifejezésére. De, mondom, ez az én feltételezésem, a nyelvet nem ismerem. És sem irodalomkritikus, sem irodalomtörténész nem vagyok.
Ove örvendett a megjegyzésinknek. És problémát a fordítás – hadd köszönjem meg ezt neked most, Berglund úr – nem okozott. Tulajdonképpen nem csoda ez, hiszen a magyarul nem tudó, de a magyar irodalmat belülről ismerő – akkor már fordított József Attilát, Babitsot, Kányádit – svéd orvosnak nem okozott problémát sem a megértés, sem az átültetés. Azért jó a svéd fordítás. És hát – rímekben is gyönyörködhetett… (”Gyűlnek egyre a fekete percek./Gyűlnek egyre a fekete ráncok//…Gyűlnek egyre a fekete gyerekek” Cigány helyzetállapot…