B. Tomos Hajnal: Lassú induló
úgy tűnök el végül szenvtelen,
mindenből egy kevéssel terhesen
elhagyott öregek arcával
fűbe veszett utak porával
mint ahogy térdeplő keresztek hordozzák
savakba mártott tollak igazát
úgy tűnök el végül fesztelen
mindenből egy kevéssel bűnösen
amerre elmegyek könyvet magot vetek
porló várak sírnak tűnő magam helyett
és ahol megnyugszom már nincs kegyelem
kék nefelejcs nyílik a beteg föld felett