Napos oldal, A megnyugvás ösvényein

A malomra rá van írva: „kudarc”, Felméri mégis folyton onnan számítja a világot, mint ahogy azon is egyre meglepődik, hogy Veron szerelmes lesz belé, holott Veron szüntelenül szerelmes lesz belé, és udvarlóival a Kázmér (ez szintén Felméri) iránti szerelmét öleli el. Az is folyamatos lecke a számára, hogy a gazdagok gőgösek, és még az a darabka föld is zavarja őket, amely neki jutott.
Ami az ő szerelmeit illeti, soha nem sikerülnek, mert Kázmér nem érti, hogy nem mindennaposak a csodák, a nők többsége pedig, hogy ő csodákra vágyik. Egy nem is olyan rejtett macsóság is macsózik benne, s ebben a táncban nem lehet sokáig meglenni. A Nofretetével való szerelmét is a postamesternek pózolva játssza el, hát nem is érdemel többet. Meg aztán, aki annyira egyedülinek képzeli magát, az miért csodálkozik, ha egyedül van?
Kiskázmér szereti Átyimot, a szamarat, de az anyját jobban, és Macskássy is mindent megtesz, hogy Kázmért lenézze a saját gyermeke. Macskássy a demagógok örök típusát képviseli, nagy szavakat mond gyilkos ürességgel. Manapság egész Macskássy-tenyészetek nyávognak a világban.
A regényekben nem lehet benne, de Karácsony Benő Auschwitzban végezte. Csodálatos közönség élvezi a műveit: krokodilkönnyekkel siratja, de ijesztő százalékban újra átadja magát az ordas eszméknek, és még nem is tud róla. Ahogy Zelk mondta Németh Lászlóról, úgy látom, Laci is tehet arról, hogy engem itt bújtatnia kell. A krokodilkönnyek Radnóti, Szerb Antal, Rejtő, Sárközi György és mások esetében is potyognak, a brutalitás és a szentimentalizmus összetartozásának legfontosabb törvénye szerint.

Áprily Lajos és Jékely Zoltán költészete

Az apánál kevés a cica, az ő puritán vérét zavarják ezek a primadonnák. Ezzel szemben a fia csupa kandúr, cica, macska: érzéki hevületeinek ez a prémes ragadozó kölcsönöz költői képeket. Az apa egyik művének a címe: A macska halála. A fiú egyik verséé: Macska-szerenád.
Az öreg mintha csak azért élne, hogy megfigyelje a természet békéjét. Minden csupa holló, de nem a Poe-féle zaklatott, hanem amolyan rendes; csupa szelíd tavasz, békés elmúlás. Az ifjú farkasok valahol a távolban vadásznak, miközben öreg társuk a halálra készül, hiszen ez a természet rendje. A fiú az inkákat idézi meg, mikor a halálra gondol; lehet, hogy ez a természet rendje, de azért lehetne másképp.
A fia mintha csak azért élne, hogy különféle tó-, patak- és folyópartokon a szerelemről dudorásszon, arra emlékezzen, azt kívánja. Apja lelke váza, melyből a virágokat a feleségének szánja; a fia lelke sohasem volt ennyire készen formált.
Transzszilvanizmusuk is két külön világ. Az apja karámba zárja a szarvast, hogy az a szabadságért hördüljön, és ő ezt leírhassa, vagy a messzi hegyen búslakodik azon, hogy hová jutott a sík. A fiú a marosszentimrei templom csöppnyi gyülekezetének égbe ható dalát jegyzi le.
Két nagy költő soha ennyire különböző nem volt, pláne, hogy apa és fia. De soha ennyire nagy költő nem volt, pláne, hogy apa és fia. Az egyik a helikoni triász tagja, szelíd kiránduló, az Anyegin és Turgenyev fordítója. A másik a Nyugat harmadik nemzedékének tagja, Szántó Piroska szerint remekül ropja az éjjeli Budapesten, Széchenyi zaklatott Naplójának fordítója, és a Fausté.

Következik: A feleségem története; Pacsirta; Radnóti költészete