– Kajánul megszagoltatják veled…
– Egy csonka ág lehetne mérleged.
Egy fél mondatba tömték mindened.

– A legszebb film is egyszer elakad.
– A szépség önmagának megmarad.
– Itt fejezed be földi utadat!

– Az alkony elvitte saját bíborát,
a hold kiitta poshatag borát…
– Hiányzott rég egy igazi barát.

– A vers…
– Betűnként szétmorzsolt szavak.
– Az emlék…
– Már lassuló forgatag,
légy éber, de ne tagadd meg magad!

– Öregkor…
– Semmi. Rajta átalég…
– Alattam a föld, fölöttem az ég.
– Kétség?
– Elvesztette már mindenét…

önnön múltjába fájón kandikál.
Önnönmagáért vártára kiáll?
– Emlék-patakja halkan mondikál…

– Megelégelted a nagy tilalmakat?
– Szél voltam, a fák utánam haraptak!
– Gyökérre kötve helyben maradtak!

– Füst voltam, mit csillagokba szőnek.
– Karója voltam ifjú szőlőnek.
– Megmaradtam napi betevőnek.

– Kilobbantak a silány csillagok.
– Csendbe csendesedve még megvagyok.
– Feledett őrtüzek mellett romok…

– Voltam ápoló köd téli ágon.
– Vagyok ablak üvege.
– Hogy fájjon?
– Rajtam keresztül láss e világon!

– Vagyok ajtókilincs.
– Elcserélve?
– Elhomályosult tükör…
– Reménye…
Fel nem sepret cserépre cserélve.

2020. 02. 23.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ