Esti ima / Prière du soir

Eltelt ez a nap is, én Uram-Istenem,
Minden jótettem ma Neked köszönhetem,
És kérve kérlek, ha rossz, ha silány volt a tett,
Te bocsásd meg állandó hitetlenségemet…
Ez éji csendben, ím (mintha szavad hallanám),
Elképzelem amaz utolsó éjszakám,
Ha megcsillan szememben a túlvilági fény.
Ahogy a vég hull majd rám, úgy hull le ez az éj,
Oly ellenállhatatlan, mélyen és igazán.
Tedd, hogy az legyen majd a legszebb éjszakám!
Ez esti órán is, mint majd amaz utolsón,
Én árva lelkemet Tenéked felajánlom,
Én Uram-Istenem, fogadd egy pillanatra,
És amint elbocsátja a fáradt test, a gyatra,
Tedd, hogy érezzem azt, tétován tovaszállt,
Elaludván, naponta tanulom a halált.

Fordította: Bartha György

*

Mon père, me voilà: ma journée est finie.
Si j’ai fait quelque bien, je vous en remercie;

Et si j’ai fait le mal, que votre charité
Pardonne encore à ma constante indignité.
Dans ce calme nocturne où je crois vous entendre,
Je songe à l’autre nuit que je verrai descendre
Lorsque le dernier jour à mes yeux aura lui.
Car la mort tombera comme tombe la nuit,
Comme elle irrésistible et profonde comme elle.
Que de toutes mes nuits elle soit la plus belle!
Ce soir, ainsi qu’on fait à l’ heure de la mort,
Je vous offre mon âme à l’ heure où je m’ endors.
Mon père, accueillez- la, cette pauvre âme offerte!
L’ élevant un instant hors de la chair inerte,
Faites que je la sente hésiter et partir,
Afin que m’ endormant je m’ apprenne à mourir.