Írhatta volna azt is egykori rovata fölé, hogy Blitz. Mivel hogy majdnem ugyanazt jelenti. Csak németül. (Mondjuk, úgy elegánsabban hangzik. Így viszont: pillanatképek, pontosabb.) Az egykori erdélyi képesújságban, a Sütő András-féle Új Életben művelt rovat – a nyomok szerint – 1975-ben indult, mindjárt egy sajnálatos bakival, amelynek révén megismertünk egy nyugalomba vonult mozdonyvezetőt, aki a cikk szerint Gyergyóalfalun át vezette mozdonyát. A következő számban jött aztán a kiigazítás, hogy sajnálatos tévedés, elírás történt, s a szerző attól kezdve nagyon óvakodott attól, hogy nem létező dolgokra pazarolja a nyomdafestéket. Nemrégiben Facebook oldalára valaki kitűzte azt az egyik korai pillanatképét, melyet a Madarasi Hargita menedékház egykori legendás főnökéről, Csoma Pistáról (1908-1999) jelentetett meg az Új Élet 1975/24. számában, fotójával egyetemben. Mi pedig a többiek után eredtünk…

Csoma Pista

Negyven éve él itt, a Madarasi Hargita tetején, de nem lett belőle remete, magányos különc. Még csak vadászni sem tanult meg. Piciny kunyhójában nincsenek kitömött madarak, szarvasagancsok, különleges gyökerekkel, fagyönggyel nem diszíti otthonát. Küszöbe előtt elsétálnak az őzek, medvebocsok hancúroznak, de neki nem jut eszébe, hogy kaptányt vessen, hogy fejbe kellene kólintani őket egy bottal. Csak gyönyörködik bennük, és megtelik a szíve örömmel, ha látja, nem félnek tőle az erdei vadak.
És akkor is megtelik a szíve örömmel, amikor barátok jönnek látogatóba, s hoznak egy-egy szép könyvet, amit még nem látott. Olyankor finom gulyást főz, és későig elbeszélgetnek a pislákoló lámpa mellett. Az ő egyszeri érckályhájának plattenén sülnek a legízletesebb gombák.
Ha eljő az este, és nagyhavú tél van, egy ilyen gombasütésnél is többet ér az a hangulat, mikor a kályha repedésein átsüt a röpdöső fény, és megvilágítja az emberi arcokat. Csak hallgat ilyenkor Csoma Pista, csak hallgat, nincsenek neki különös történetei. Legfönnebb egy-egy találó megjegyzést fűz a helyzetekhez és hangulatokhoz. Hanem az ő megjegyzéseiben nincs semmi irónia, és nincs semmi fölényeskedés.
Csupa hallani-jó szavai vannak Csoma Pistának. Egyebe nincs is, amit most fölemlegethetnék.
Sokat töprengtem: miért él itt annyi sok esztendeje Csoma Pista. Töprengtem, mert kérdésekkel bántani nem akartam. Csak sejtem az okát. Azért él itt, hogy ebben a nagy csöndességben, ebben a félreeső világban is legyen valaki, akihez folyamodni lehet, aki segíthet másokon. Menedéknek költözött ide ki. Oltalomnak. Hogy itt is legyen valaki…

Csoma István emléke a Simó Márton által szerkesztett Élő Székelyföld Munkacsoport honlapján (eszm.ro)