Költözöm. Nekem már
semmmire sem kell
a nagy ház,
s ami maradt,
a tényleg elmélkedésre
érdemes,
elfér egy cipősdobozban:
pár régi kép,
arról, hogy voltam.

Életem ott kuporog
a bútorokban, kacatokban:
(néhányat másoknak adtam,
a többit tűzre dobtam)
s most itt áll,
mint széles ásítás
a meztelenre lankult
családi ház,
hogy pirongasson,
amiért évek óta
nem meszeltem szobáit
s az ablakok légypiszkosak
mert féltem felállni
a hokkedlire.

Így hagyok hátra
mindent: kiürítve,
s én is így megyek el:
innen-léttől könnyebben –
kopott pongyolám alatt
madárka-mellem piheg,
mikor az ajtóból
még visszanézek
s pár pókháló a huzatban
meglebben.

Sorakozó. B. Tomos Hajnal fotója