Díjkiosztó előtt

Holnap majd — milyen jó — orvosságot osztok,
heti gyógyszerdózist: megannyi kis oszlop.
Holnap majd — milyen jó — biciklizni mennek
fittebb kortársaim. Csak örvendek ennek.

Mintha én is néha biciklizni mennék,
úgy ragad magával sokezernyi emlék.
Rőt bársonyszőnyegen fogok pedálozni,
emlékcédulákat rendre leltározni.

Tekerik utánam a bársonyszőnyeget;
zsebemből, cetlikként, szépség és szörnyeteg
potyog ki: trauma és gyönyörű emlék;
elismerés vár rám és fakó peremlét.

Budapest, 2020. II. 27.

az őrült kutyája

már öt gyász van a nyakamon
hátsó lábai kunkorodnak fel
ne mondd hogy nem családtag
nyomtam meg a zöld karikát
azt mondta packázok vele
vittem ki sétálni most meg
pelenkázhatom napestig
de ne mondd hogy meghalhat
élénken lefetyel
tizenhét éve nem voltam boldog

Budapest, 2020. II. 23.

anyám

néha álmodom hogy inget vesz nekem
álmomban mindig annyi idős
mint aki még inget vásárol

Budapest, 2020. II. 24.