Harmincnégy éve annak, hogy 1986. február 28-án egy mindmáig ismeretlen tettes közvetlen közelről lelőtte Olof Palmét, Svédország miniszterelnökét.
Az anyai ágon lett nemesi családból származó Sven Olof Joachim Palme Von Knieriem 1927-ben született. 1949-ben Prágában látszatházasságot kötött Jelena Rennerovával, akinek így sikerült elhagynia Csehszlovákiát. Stockholmban jogot végzett, majd 1956-ban másodszor is megnősült. 1953-tól Tage Erlander szociáldemokrata miniszterelnök közeli munkatársa, 1965-ben közlekedésügyi miniszter. 1968-ban a stockholmi diákokkal és Észak-Vietnam nagykövetével együtt tüntetett vietnami háború ellen. Palmét Erlander lemondása után, 1969-ben választották miniszterelnöknek.
Olof Palme 1986 február 28-án este kilenckor ült be a feleségével. Lisbeth Palméval a Stockholm főutcáján levő Grand moziba. A film után Palme elbocsátotta a szolgálatos testőröket, és a házaspár gyalog indult az Óvárosban levő lakásuk felé. A 35-40 év körüli, sötét hajú, sötét télikabátot viselő merénylő háromszáz méterrel arrébb keresztezte az útjukat. Az első lövés Palme hátát találta el, a második megsebesítette a feleségét. A mentőautó 23.28-kor elindult Olof Palme élettelen testével a közeli Sabbatsberg kórház felé, ahol félóra múlva megállapították a halál beálltát.
A Palme-gyilkosság ügyében folytatott nyomozás nehezen indult be, de akkor aztán alaposan. Négy, egymástól független, különböző hatáskörű és kompetenciájú nyomozócsoport dolgozott az ügyön. Tökéletes káosz uralkodott.
A terroristának bélyegzett kurd PKK terrorszervezettől az akkoriban háborúzó iráni és iraki ügynökökig, minden lehetséges jelöltet sorra vettek. Ez alól sem a KGB, sem a CIA, de még a dél-afrikai titkosrendőrség sem volt kivétel. Az agresszív retorikájáról híres Olof Palme ugyanis nyíltan támogatta az akkor még börtönben senyvedő Nelson Mandela vezette ANC-t, határozottan fellépett Csehszlovákia szovjet megszállása, a vietnami háború, és a fajüldöző rendszerek ellen. Akik még szóba jöttek, azok „Palme-gyűlölő” magányos farkasok voltak.
Közel három évvel a gyilkosság után egy, korábban már gyilkosság miatt elítélt, alvilági körökben közismert, mindenre képes alkoholista, Christer Pettersson akadt horogra, akiben Lisbeth asszony felismerte a férje gyilkosát.
A főutca mögött meghúzódó, rendőri körökben „Mocsárnak” nevezett városrészben nyüzsögtek a narkósok és az őket narkóval ellátó gengszterek. Állítólag a rendőröket rendszeresen értesítették az időnként fellobbanó leszámolásokról, hogy arra a kis időre tartsák távol magukat a környéktől. Arra senki sem gondolt, hogy a gengszterháborúban előretolt, eltompult agyú Christer Pettersson a babájával sétáló gengszternek nézi a miniszterelnököt.
Az egyszerűnek tűnő per kimenetele nem volt kétséges: Petterssont a bíróság 1989. július 27-én életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Felsőfokon a jogászok megbogarászták az ügyet, és hiába ragaszkodott Lisbeth asszony a vallomásához, Petterssont döntő bizonyíték híján felmentették. Az „ártatlanul meghurcolt” börtöntöltelék szabad emberként, jelentős kártérítéssel távozott, és 2004-ben bekövetkezett haláláig a bulvárlapokban tett – és visszavont – ”Hát persze, hogy én voltam!”- szerű kijelentések díjából tartotta el magát.
Az eltelt harmincnégy év alatt a kormány az egyik Palme-bizottságot a másik után nevezte ki. A vizsgálati jegyzőkönyvek mennyisége a Kennedy-gyilkossággal vetekszik. Ennek ellenére az ügy a mai napig lezáratlan.
A svéd törvények értelmében 25 év után a gyilkosság bűntette elévül, de egy másik, 2011-ben meghozott törvény értelmében a Palme-gyilkosságra ez nem érvényes. A titok „megfejtőjének” továbbra is 5 millió eurónyi svéd korona üti a markát. Hiú ábránd, hiszen a tetteshez ”köthető” gyilkos fegyver híján úgysem lehet senkit sem elítélni.
Ma, harmincnégy év után csak egy dolgot tudunk biztosan: Olof Palme rossz időpontban, rossz helyen volt…

*

”Lapzárta után”
A múlt hét elején jelent meg Lars Borgnäs, a svéd SVT1 televízió nyugalmazott munkatársának ”Palme utolsó lépése” címmel írt könyve.
A Palme-ügy tárgyalásán mellőzött tanúvallomásokból és a bűnügyi szakértők véleményéből Borgnäs azt a következtetést vonja le, hogy minden valószínűség szerint az első lövés Lisbeth asszonyt érte. A tabloid Expressennek ez nem volt elég szenzáció, ezzel magyarázható az, hogy a címlapján tévesen Lisbeth asszonyt jelölte meg a merénylet célpontjának.

Lars Borgnäs a külföldi tudósítóknak tartott sajtókonferencián
Mind a mai napig megmagyarázhatatlan az, hogy a közismert fenyegetések ellenére testőrök nélkül hazabandukoló házaspár miért tért át hirtelen a széles stockholmi főutca másik oldalára. „Hova mentek, kivel kellett találkozniuk? Miért nem kényszerítették helyszíni rekonstrukcióra Lisbeth asszonyt? Attól tartottak, hogy ellentmondásba kerül a szemtanúk vallomásának?”
És láss csodát, a könyv megjelenése után néhány napra megszólalt a hivatalban levő Palme-vizsgálatvezető, Krister Petersson ügyész (nem összetévesztendő a felmentett Christer Petterssonnal), aki a televízió ”Hét bűncselekménye” műsorában arról beszélt, hogy remélhetőleg még a nyár előtt magyarázattal szolgál a gyilkosság elkövetésére.
Borgnäs elveti a magányos gyilkos elméletét, helyette az összeesküvés felé hajlik.
– Melyikre a sok közül?
– A „dél-afrikai vonalra” – válaszolta Borgnäs habozás nélkül.

 

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ