Csukás István halálára

Hegy-völgyek kajla vándora,
kalmár idők vén koboldja?
Voltam

kihalt vadonban remete.
Dajkált a nyár, ősz szemete.
Gondban

gyötört a tél. A tavasz is.
Nap égett fölöttem. Hamis
sugár.

Szívemben gyúlékony kóc van.
Imám volt: durva darócban
akár…

Kerültem a rőzselángot.
A Hold bambán rámviláglott
értőn.

Bukott angyal földi mása?
Kinek jövő-látomása
kérdőn

varázsigéket mormoló,
szóélen megbotló tahó?
És lám,

maszkot cserél bölcs és bolond.
Csak szól, csak szól az a kolomp.
Némán.

Mikor? Miért? Nem tudható…
Az álom több, mint a való.
Bénán

a tudás? Több, mint az igézet.
Ellobbanok. Ez a végzet.
Nézz rám!

2020.02.24.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ