A világot keresztül-kasul beszőni készülő koronavírus-járvány több alapigazságot megerősített számunkra. Az egyik, hogy a titkosság, bármilyen negatív mellékzöngét hordoz is, mindinkább életünk tartozéka – sovány kis mentségünk a könnyen elharapózó pánik ellen. A másik tanulság a hálóelméletet igazoló mechanizmus tényleges működése: szemünk előtt válik valósággá – ha valakit nem győzött volna meg mostanig a Facebook iszonyú térnyerése és befolyása –, hogy csak kivételes helyzetben léteznek elszigetelt egzisztenciák; az emberiség amúgy összefüggő csoportosulásokban, személyi kapcsolathálóban él, amely bármilyen karanténnal képes szembe szállni. Híreket hallgatunk és képtelenek vagyunk eldönteni: a média-tájékoztatás cselekvésünknek szab helyes és hasznos irányt vagy kétségbeesésünket korbácsolja még magasabbra. Égigérő mértékben növekszik a titkolózás és titkos földalatti járatokba szorul az együttérző emberi beszéd.