Nyugodj békében, Csukás István,
Istenke most térdére vesz téged is szépen,
megmutatja neked az örökkévalóságot,
remélem, tetszik, mondja, tán nem sikerült úgy,
mint a Pom Pom vagy a Sün Balázs,
részemről csak ennyit tudok, életet adni, életet venni,
furcsa piac ez, nem fagylaltot árulok, höhö,
azt viszont, hogy a kapott időt add meg, arról
szó sem lehet, adtál eleget másoknak, figyeltem, ne félj,
kun bajszodon legyöngyözik a lebbencsleves,
kun szíveden lepergett már az élet,
oda se neki!, a lényeg, hogy ott voltál, közöttük.