A feleségem története

Störr kapitány, ez az érzékeny izompacsirta, folyton meglepődik, hogy a felesége kacér. Tengeri medve létére nemigen volt dolga a női nem du-te-vino-jával, és olykor annyira kiborul ettől, hogy az egész csillárt a földhöz vágja, féltékenységét érzékeltetendő. Az asszony azonban nem ért a szóból, pontosabban ért: akit zavar, azt érdemes féltékennyé tenni, nem éltünk hát hiába.
Ehhez képest az, hogy egyszer tűzvész támadt az egyik hajón, igazán csekélység. Ha tűzvész támad az életünkben, azt nem olyan könnyű még otthagyni sem, magunk is benne égünk, még ha látszólag könnyedén siklunk is tovább az élet egyre mélyebb erdejében. Ezt a lelki zűrzavart már csak képzavarokkal képes érzékeltetni az ember, aki író is.
Störr kapitány küszködik, amíg lehet, se veled-se nélküledben él azzal az egyetlen nővel, akit szeret, és akiről ráadásul megtudja, hogy soha nem engedett annak a fiatalembernek, akivel Störrt egy életen át froclizta. Bizonyára valamiféle egészségügyi kacérság volt akkor az, amelytől a hölgy jobban, a férfiú viszont pokolian érezte magát, és így mindketten elmondhatták magukról, hogy nem éltek hiába.

Pacsirta

Egy lány csúnya, és ez borzasztó. Ez az esztétika férfi eredetének bizonyítéka: egy férfi csúnyasága nem izgat senkit, egy lánynak azonban főznie, varrnia és mindenféléket kell művelnie, hogy megfeledkezzenek arról, mennyire csúnyának tartják. Még csak meg sem kérte senki, hát ez kész apokalipszis. Persze akkor sem felejtik el, ha minden órában főz egy húslevest, nem beszélve arról, hogy ő maga sem felejti el.
A szülők vele szenvednek, méghozzá annyira, hogy midőn elutazik, rögtön lelkesen belevetik magukat az élet örömeibe, s az apa odáig vetemedik, hogy szubretteket csodál, mint széles látókörű heraldikushoz illik. Ez után őszinteségi rohama támad, ami egy bepityizált embernél nem ritkaság. De mire a lánya hazajön, jólnevelten kijózanodik.

Radnóti költészete

Lírájában almamagok és alvó éjszakák, vadvirágok és rózsabogarak, pipacs és sugárutak kereszteződése szerepel: egy szelíd kiránduló és utazó rusztikus és urbánus bukolikája, de ő írja az egyik legszebb haza-verset, amely nem kiabálásokból, hanem megbékélésekből áll.
Nagy franciás különben, ezért kitalál egy angol szürrealista költőt, és neve anagrammájából nevet is ad neki. De persze fordít is, Apollinaire-t például gyönyörűen, de Anakreónt vagy Shakespeare-t is.
Szép versei jutalmaként a nácik munkaszolgálatba és lágerbe küldték, végül egy mélymagyar lőtte agyon. Az utókor sem kevésbé hálás: egy jelentős szobrász átírta egyik versét, mert elégedetlen volt a szóhasználattal. Van olvasó, akit nehéz meggyőzni szándékaink tisztaságáról, magyarságunkról pedig egyenesen lehetetlen.
Utolsó versei nagyszerűek és borzalmasak, ez már a XX. század nagy ajándéka az irodalomnak. Az írók és költők a szörnyűségekben is képesek írni olykor. Amikor a beígért Föld-pusztulás miatt ajvézok, gyakran eszembe jut, hányan nem hihették, hogy senki sem éli túl, mégis verseket, regényeket írtak valami reménytelen reményben. Aki ír, az ír, aki pedig gyilkos, azt nem érdekli, csak valami érdektelen magyarság.

Következik: Macskajáték; Fekete kolostor; Erdély

1. Nászta Katalin:
   2020. március 2. 21:24

   A Radnóti tetszik.