Albert-Lőrincz Márton: Egy hétre való 7.

Arról szól

Megszépülhetne a poézis, de rút a társadalom,
Amit az aggodalom szül, fancsali kacsatoll.

A magyar foci

Áldjon vagy verjen sors keze,
Marad a dicsőség kisebbik fele.

Magyar forradalom

Október van, s a gúny kikacag,
Mint naiv embert a forradalmak.

Menekülés

Koromból adódik: már nyolc.
Minduntalan ki akarja ugrani a porc.

Visszahívott élelem

Érésszabályozóval érünk és halunk,
Vannak üzletláncaink, éhünk, falunk.

Műtésre fel

Bevittem steril kötszert, vérnyomást, kenőcsöt,
Nem csodálkoztak a biztosítást nem fizető ősök.

Memento

Vérem kicsordul, őshonos, föld issza,
Túl a nagy vizeken Albert sírja vissza.

2020. március 2.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights