Albert-Lőrincz Márton: Egy hétre való 7.
Arról szól
Megszépülhetne a poézis, de rút a társadalom,
Amit az aggodalom szül, fancsali kacsatoll.
A magyar foci
Áldjon vagy verjen sors keze,
Marad a dicsőség kisebbik fele.
Magyar forradalom
Október van, s a gúny kikacag,
Mint naiv embert a forradalmak.
Menekülés
Koromból adódik: már nyolc.
Minduntalan ki akarja ugrani a porc.
Visszahívott élelem
Érésszabályozóval érünk és halunk,
Vannak üzletláncaink, éhünk, falunk.
Műtésre fel
Bevittem steril kötszert, vérnyomást, kenőcsöt,
Nem csodálkoztak a biztosítást nem fizető ősök.
Memento
Vérem kicsordul, őshonos, föld issza,
Túl a nagy vizeken Albert sírja vissza.
Pusztai Péter rajza