Macskajáték

Orbánné nővére Németországban él tolószékben, világos hát, hogy neki kell előírnia, hogyan éljen a húga Magyarországon, hiszen az illemszabályoknak többnyire semmi közük szerelemhez, rajongáshoz, szenvedélyhez, gyűlölethez, féltékenységhez és egyebekhez. Csermlényi nyugalmazott operaénekes viszont jobban kedveli az egyből nyitott nőket, ezért elhagyja Orbánnét az asszony legjobb barátnőjéért, ki másért.
Zajlik tehát az élet, ráadásul Orbánné lánya a nagynénjétől kér tanácsot anyja megzabolázására, ami arról árulkodik, hogy sok reménykedőhöz hasonlóan teljesen félreismeri a viszonyokat, és azt hiszi, bárki adhat tanácsot bárkinek, amit a címzett majd meg is fog fogadni. Ilyen sajnos nincs, és Orbánnét nagyon megviseli bonvivánja elvesztése, aki rondán evett, de az Orbánné főztjét, ami minden evilági szerelem alapja. Az asszony öngyilkos is akar lenni, de hát ez nem olyan egyszerű, mint tudjuk.

Fekete kolostor

Az elbeszélő éppen Franciaországban tartózkodik, amikor hirtelen rájönnek, hogy ő boche, és a szabadság, egyenlőség, testvériség képviselői rabságba vetik a vivlarepüblikban. Kedves, embertelen börtönökben senyved évekig, ahol az egyetlen öröme az, hogy vannak sajátos egyéniségű társai, és időnként feltűnik egy szép nő. A börtönigazgatók enyhén szólva nem mindig olyanok, mint Guillaume őrmester, aki egy golyót sem lő ki a puskájából, amikor a frontra küldik, úgy is esik el öngolyótlanul.
Az egyetlen szökési kísérlet csúfos kudarccal végződik és egy tengerész megpokrócozásával, akit árulónak vélnek, bizonyára nem érdemtelenül. Idős, elmebeteg próféták grasszálnak a különféle ódon kastélyokban, melyeket börtönökké alakítottak át. Mondani sem kell, hogy nem sok közöttük a boche, illetve sok a nem-boche, de hát a gyűlölet mindig ilyen: azt harsogja, az igazságról beszél, pedig csak a halál bűze árad a szövegéből.
Az, hogy Kuncz, aki saját élményeiből írta meg a könyvet, mégsem lett az Ismerős Arcok tagja, egy kivételesen elegáns lelki alkatról tanúskodik, bár hogy mibe került ez neki, arra egyrészt a vajúdás hossza, másrészt korai halála a bizonyíték.

Erdély

Báthory Gábor korszak- és bicskanyitogató, nőket éppúgy szeret, mint fiúkat, ha muszáj. A szenvedély nem visel nyakkendőt, és ezt senki nem tudja nála jobban. A magyar társadalom egy része, mely prüdériában Kossuth-díjas, persze már attól is megrendül, ha egy drámában Bethlen az asztalon táncol, pedig hol van ez még mindattól, amit Bethlen Móricznál elművel! Például mézzel csalja a feleségét, aki viszont nem érti a férje álmait, pedig egyéb dolga igazán nincs, mint hogy a férje álmaiban higgyen. Az asszonyok telhetetlenek.
Bethlen ugyanakkor demokratikus is: Báthory Gábort félreteszi az útból, húgát, Annát azonban bevezetné saját rejtelmeibe. Talán be is vezeti: nagy politikus, aki megnézi a napot, amikor ragyog, méghozzá nem is egyedül.
Az egyik legnagyobb Erdély-regény, amit valaha írtak, és mint minden nagy könyv, csöppet sem tisztelettudó. Herseg a nő, a férfi, a gyilkosság a Báthory foga között, de Bethlen sem piskóta, hanem ember. Az asszonyok már közhelyesebbek, az egyik a démon, a másik az unalom. Nincs kit jól szeretni, legalábbis Bethlen szerint: az egyikkel nem lehet élni, a másikkal nem tud. Örök férfidilemma, de néhány évtized múlva kiderül, hogy örök női is.

Következik: Reményik Sándor költészete; A Márai-jelenség; Pilinszky költészete