CSAK ÓVATOSAN!

Egy kecskeméti levelező annyira haragszik a gatyás harangozóra azon rendetlenség miatt, mellyet az idő, vagy is a toronyóra kormányzásában tanusít, hogy soraiból ítélve aligha nem volna hajlandó a „gatyás chronologot” megnadrágolni.
Bizony baj az, ha egy egész város feje fölött, amott a magas toronyban, csak úgy „gondolom szerint” bánnak a drága idővel, de azért mégis jó óvakodni a nagy haragtól cholerás időben.

Vasárnapi Újság, 1854/38

MATRÓZOK FILLINTÉSEI

Ha hazaérkezik obsitjával, nem csak a baka beszél csodadolgokat olly vidékekről, mellyek nincsenek, s olly eseményekről, mellyek soha sem történtek meg, hanem ért ehhez különösen a tengeri katona midőn hónapokig, évekig a tengeren hánykodva, végre szárazföldre teszi lábát. Illy furcsa történetet hoztak magokkal nem régiben Új-Yorkba egy amerikai hajó matrózai, melly olly szépen van kivarrva, hogy érdemes megszemlélni. A nevezett hajón tengeri utja közben a legénység között amaz iszonyú betegség ütött ki: a hajóláz.
Egy öreg matróznak, kit a betegség mindjárt eleinte ragadt meg, vele volt 14 éves fia, ki nagyon szerette édes apját, éjjel nappal mellette volt, és semmi rábeszélésre nem hallgatott, hogy beteg apját csak egy pillanatra is elhagyja. Egy roppant emberevő czápa már több nap óta a hajó nyomában úszott, lesve a holt testeket, miket a tengerbe szokás temetni. Az öreg matróz még néhány napig kihúzta, azután meghalt. Tengerészi szokás szerint lepedőbe varrták, s hogy annál gyorsabban a tenger fenekére ülepedjék, egy ócska köszörűkövet s egy bárdot tettek melléje. Rövid könyörgés után tengerbe dobták a holttestet. Szegény fia, ki zokogva volt jelen a temetésen, azonnal apja után ugrik, s mindkettőt tüstént elnyelé a czápa. Másnap a czápa még mindig a hajó nyomdokában volt, mert még több prédát is érzett. Egy matróz időtöltésből ráveszi társait, próbálják meg, nem lehetne-e ez emberevő állatot megfogni. A matrózok ráállnak, s e czélra egy erős kötél végire egy erős vas horgot kötnek, mellyre egy darab disznóhúst húznak; ezt belökik a tengerbe, s a czápa azonnal lenyeli. Horgon akadt a zsivány, s egy csiga segítségével a fedélzetre vonszolják. Nem sokára ott hevert élettelenül, s a matrózok hozzáláttak, hogy felbonczolják. Az egyik már le is hajlott, midőn egyszerre füleit kezdi hegyezni s azt mondja, hogy szokatlan zörejt hall a czápa beleiből. A matrózok eleinte kinevették, utóbb magok is kénytelenek voltak megvallani, hogy csakugyan hallatszik valami különös nesz. Azonnal szétvagdalták a czápát: s íme, fel volt fedezve a titok! Kisült, hogy az eltemetetett öreg matróz csak tetszhalott volt, s midőn a czápa gyomrában fia észrevette, hogy apja magához tért, elővette bicsakját s szétfejtette a lepedőt. Látván hányadán vannak, szabadulásra gondoltak. A fiú forgatta a köszörűkövet, az apja pedig a bárdot élesíté rajta, hogy ezzel utat törjenek magoknak a börtönből kifelé. E’ volt az a zörej, amit hallottak a matrózok. Ez elbeszélést azzal végzék a tengeri Háry Jánosok, hogy mivel épen forró nyár volt s a czápa gyomrát is bajosan lehetett szellőzni, a két új Jónás, midőn rájok akadtak, rettenetesen izzadott.

Vasárnapi Újság, 1854/12