Nászta Katalin: Puttonyomból
nő a puttony a hátamon
pedig már rég letettem
miért vettem hát újra fel
mikor meghánytam-vetettem
mindent, elszámoltam
mit rendeznék el azokkal
kik végére járni igazán
semminek nem fognak
könnyítek mondandómon
folyton rím ül a számra
ürül a pince s a ládákból
az alma, körte, dinnye, málna
fogy, a rím is csak andalít
nem ébreszt, mint a vers
mi vesédbe belevágna
mikor felfedeztem a Bibliában
a hűség hol lakik
s találkoztam a beteggel
már tudtam, mi az ’írja’
de azt is, hiába mondom:
nekem, ír(ás)ban sem hisz
mit tehettem, hagytam
kísérletezzen orvosával
megmondóember lennék?
csak magam vallatom
ha kagylóban gyöngyre lelnék
neked adom
de amit szerez, az örömöt
nem garantálhatom
ahhoz te kellesz édes
fiam, édes lányom
2020-01-21