Elekes Ferenc három verse
Felnőtt tartalom
Álmomban sétáltam az Úrral,
mentünk fel s alá a téren,
beszélni nem sok kedve volt,
tűnődött inkább a teremtésen.
Meséltem néki, mi a helyzet itt lent,
mutattam, nézze, mennyi bolt,
erre csak legyintett,
én meg néztem őt zavartan,
hogy ne szóljon, meg nem állta,
sorolta, midőn leültünk a padra,
azt a hat napot elfuserálta,
bánja, hogy megpihent vasárnap,
lett volna dolga még,
mert épületnek szép
a tízparancsolat,
lehullott róla rég
a fényes vakolat,
talán nem kellett volna
eltúlozni a tilalmakat,
tevéken járt a hír
a kőtáblák idején:
nem neked való, mit ír,
csupa felnőtt tartalom:
ne lopj, ne ölj, más nejét
te meg ne kívánd,
se szamarát, se ökrét,
ezt mondja lám, a hatalom,
a mának élj, nem lesz időd, hogy kivárd,
ami tilos, csak jó lehet,
nem biztos az öröklét,
ezt hamar megtanulták,
a kétely így vonult át
a sínai hegyen,
sok mindent elmesélt nekem,
míg ültünk ketten egy padon,
bánatos volt az Úr,
gondoltam, megvigasztalom:
nem csodálkozom azon,
hogy gondjaid meg vannak sokasodva,
mindennek színe van, s fonákja,
a fának boga, odva,
jól néz ki messziről teremtett világod,
meg se látszana rajta,
ha egy-két századot korából
letagadna,
szépen beszélsz,
áldott legyen,
ki engem áld ezért
és nem egy álvezért,
vajon nem egy eltévedt angyal
szárnya lebbent
itt, a közelemben?
Bukott lázadó
Azt hiszem, az vagyok,
bukott lázadó,
most is panaszkodom,
nagy a házadó,
pedig csak a rím kedvéért teszem,
vagy talán játszom inkább,
előveszem a gyermeteg eszem,
ettől nem fogy a tintám,
azért ti ne nézzetek most úgy rám,
mint aki nem tudja, mit
beszél, hát hogyne tudnám:
sok jót már nem várok el tőletek,
reméltem pedig, de lám,
elromlott a világ, olyan beteg,
lázadásomat sem éri meg,
hiába ugatnék, mint jó kutyám,
kivel többször megesett,
elvette tőlem azt a keveset,
mit kezemből kilesett.
Lék
Ha jól megnézem, léket
kapott hajóm, nem éket,
s ülvén a part homokján,
tűröm, a nap ha éget,
itt szél se jár, s a lombját
felém nem nyújtja ág
hűvös, jó menedéknek,
elnézek oda, át,
hol élhetnék szebben,
mint más, ki messze lát,
szeme meg se rebben,
számba is vehetném
a lét jobbik oldalát,
de mit tehet, ki vén,
s még szív egy cigarettát,
percenkint, persze, mért ne,
ha jobbat már nem talál
a lékre, még mi kéne?
Pusztai Péter rajza
2020. március 4. 11:45
Isten áldása óvja lépteit, és ajándékozzon neki még sok-sok alkotásokkal teli békés évet!
Üdv!!
2020. március 4. 14:08
Köszönöm szépen, Jakabos!