Kiss Székely Zoltán: Novemberi hattyúpár
Éjszakába lengő fehér rongyok,
Holdban összepréselődött színek.
Közéjük robban a hajnal bomlott
szellője, lúdbőrzik a víz. Mi meg
ámulunk. a tóba szórt szirmokon.
Halak tévelygése a jég alatt.
Merev szem, kiáltás a horgokon.
Sorsunk sötétségből fénybe dagad,
és kályhameleg álmok borzolnak.
Fehér ima. Jónak lenni, jónak…
Csillagok gurulnak a dombon át.
Átúszni ezt a megfagyott éjet!
Jégbilincsbe akár, de átéljed
az egymást féltés örök sugarát.
2020.02.28.
Pusztai Péter rajza