Felfordul a gyomrom ezektől az álszent emberektől. Úton-útfélen olyan szavakat hangoztatnak, mint rokonszenv, egyenlőség, átérzés, empátia, állatbarát, tolerancia meg ilyesmik s akkor a lusták lustájára, a legalamuszibb puliszkaevőre azt mondják, hogy „csigalassúsággal halad”.
Na, most azt mondd meg nekem, hogy mer ez a sápadtfülű ilyen hasonlatokat kitalálni, mikor gőze sincs, milyen lehet a csigalét. Meglátnám őt, mekkora sebességgel spurizna naphosszat egy pálcikányi láb nélkül s ráadásul púpként cipelné a saját házát is. De nem olyan gombnyomásra kipattanó sátorra gondolok, hanem valódi téglás, betonos építményre, melyet ő nagy garral „ingatlannak” nevez.
Atyaég! Mekkora nagyképűség így nevezni egy nyikhaj tákolmányt, mellyel egy futó földrengés is úgy dobálózik, mint hullám a tökmaghéjjal! Ráadásul legtöbbjük megörökli a házát, csak úgy ölébe csöppen, még egy marék maltert sem kell rádobnia, mert ugye, ő a következő levél a családfán, joga van hozzá. Bezzeg nem így megy ez nálunk, csigáéknál. Alig dugod ki a csápod a tojásból, máris neki kell fognod a házépítésnek, ha nem akarod egy ocsmány károgó torkában végezni rövid életedet. S aztán egész életedben bütykölöd, hogy ki ne nődd azt a természetes tartozékot, mely nélkül nem is csiga a csiga. Na jó, vannak csórék is, de azokról jobb nem beszélni. Találkoztam már életemben jó párral, de széles ívben kikerültem őket. Kórosan elhízott testükkel, habzó pofájukkal, valóságos szégyenfoltjai a cepaeák családjának.
Képzeld, a minap láttam egy fotót, mely a „Csigavágta” címet viselte. Hát egy ilyen alávaló arroganciától felmegy a legszelídebb pumpa is! Nem volt azon egyéb mint két közönséges cepaea nemoralis, akiknek szerintem eszük ágában sem volt versenyezni egymással. Honnan tudta az az okostojás, – mármint az ún. fotóművész – , hogy nem egy békés testvérpárról van szó, amely a közeli reteklevélre igyekszik früstükölni? Hasonlóképpen, akár szerelmespár is lehetett az a két puhatestű, mely kényesen andalgott a reggeli harmaton.
Nos, látod, ezért nem szívlelem én az embereket: a nagyképűségükért. Hangoztatják, hogy minden élőlénynek megvan a maga jól meghatározott szerepe a földgolyóbis egyensúlyában, s aztán olyan arrogáns beköpésekkel jönnek, mint csigalassúság, tevebárgyúság, öszvér-csökönyösség, meg hasonlók. Szóval, egyáltalán nincsenek tisztában az egyenlőség fogalmával.