Illetve, – mondja „és” helyett újabban riporter, s alanya,
mintha így stílszerűbb lenne nyelve s választékosabb
lapátja esze kerekének.
Ám amikor mindenki illetvé-zik, a fásultság unottan kisétál
a sokat ígérő és-ek közé…

*
„Azt gondolom” – kezdi s megtoldja két szóval,
mondatát, hogy tudd, ő, aki gondolja.
Ezzel lágyít kemény mondandóján
mi veled nem egyez, inkább kapálózik.

Megveti ágyát a sima beszédnek,
egyengeti útját az ellentmondásnak,
engedélyed kéri, gondolhasson bármit,
utána meg lehet(ne) akár vitatni is.

Azt gondolom, mondja bocsánatot kérve,
hogy nem elég erős, határozott, még
mérlegeli, így van-e, vagy úgy-e,
miről gondolkozva éppen nyilatkozik.

Kerülő szópáros, nem konkrét vélemény,
hiányzik mögüle a mély meggyőződés.
Gondolni lehet mindenkinek bármit,
attól még fejére túl nagyot nem ütnek.

Kevesebbet szólna, ha jól meggondolná.
De mennyit mondana, ha el is hallgatná!