Az emberi feledés törlőrongya előszeretettel titkosítja a nem is olyan távoli múltat. Böngészem az Ellenzék című, egykori kolozsvári napilapot, mely nem is olyan rég, még könyvtárban elzárva, hét lakat alatt senyvedt az elfeledettek polcain – a digitalizálás, dolgos, de precíz művelete eléggé nem dicsérhető módon hirtelen felszínre dobja s könnyen elérhetővé teszi ezeket a titkos értékeket s a bennük szunnyadó „titkokat”.
Majdnem száz éve, 1925-ben például, mindjárt az esztendő első napjaiban tudomást szerezhettünk volna arról a társadalmi aggodalomról, mely a francia társadalomtól határozott cselekvést várt. Ezt pedig a szerkesztők mindjárt bele is gyömöszölték egy szenzációs hírbe, amely fölé, vastagított betűkkel a következőket írták: Tizennyolcmillió felesleges leány van Európában. Egy ilyen információnál talán illik megállni és eltöprengeni. Ám szerkesztő szusszanásnyi időt sem adva, rögtön megfejeli előbbi címét egy még szenzációsabbal: Franciaországban harcot indítanak a többnejűség érdekében. Én, mint a maszülött utókor, gyermetegen el is hiszem, amivel az Ellenzék száz éve meglepte olvasóit – apáinkat, nagyapáinkat –, hogy Európa akkoriban olyan dolgokban sántikált, amik ma sem válnának a dicsőségére, akkor viszont nem csupán szenzációt, de felháborodást keltett. Egy párizsi rendhagyó nagygyűlésről szóló beszámolóban a lap kiküldött tudósítója elmondja ugyanis, hogy az óriási teremben, amelyben az Emberi Jogok Ligája szokta tartani vitarendezvényeit, zsúfolt széksorok előtt azon agyaltak az előadók, hogy ha 1935-ben netán háború törne ki, Németor­szág hét millió embert tudna mozgó­sítani, Franciaország pedig csak há­rom és fél milliót. A szaporább népességnövekedésre tett minden kísérlet ugyanis kudarcot vallott. Ezért most meg kellene próbálkozni a hivatalossá tett többnejűség bevezetésével. A tudósító a Sorbonne egy professzorától idéz: „Egész Európában 18 millió fe­lesleges leány van, ebből magára Franciaországra 2 millió esik… Franciaországban minden házasulandó férfire négy nő jut. Ezzel argumentál­nak a több nejűség hívei… Az amerikai Utah mormon államban a hivatalos poligámia kö­vetkeztében a család tagjainak száma, amely átlag három szokott lenni, hétre emelkedett. Így tehát a szaporo­dás emelése és a nők numerikus több­ségének megszüntetése a többnejűség törvénybeiktatásával lehetséges.” Ráadásul „a történelemben is van erre példa, a peloponnezusi háború után az athéni szenátus behozta a többnejűséget, hogy megmentse a görög fajt. De a középkorból is tudok példát idézni. A harmincéves háború után, amikor a német császárság lakossága 17 mil­lióról 4 millióra csökkent, a nürnbergi birodalmi gyűlés kimondotta, hogy tíz éven át minden férfi két feleséget vehet. Arra is rá lehet mutatni, hogy a többnejűséget francia területen máris elismerték. Szenegálban ugyanis a kétnejűség van érvényben. A szenegá­loknak joguk van feleségeikkel Fran­ciaországban is letelepedni, ahol fele­ségeik törvényes oltalom alatt állnak.— Ebben az irányban különben is hivatalos lépések fognak történni. A többnejűség hívei indítvány alakjában a kamara elé viszik tervüket…” Annyit viszont mi is tudunk a jelenkori történelemből, hogy ez a radikális lépés azóta se történt meg, Európa fölöslegben élő hajadonjainak – feltételezem: legnagyobb – bánatára.