Az igazán kellemes lektori feladatok közé sorolható talán – ha tudományos műről van szó – a rövid ismertető. Nem kell mondani semmit, csak elég a tudós tudására hagyatkozni, azt áttanulmányozni, elmélyedve kijegyzetelni, kivonatolni, lekerekíteni, címet hozzá, s kész is a lényeglátó tudásközvetítés legfrissebb produktuma. Főképp szimpla lehet a képlet, ha a mű címe amúgy is „rövid összefoglalás”. Terjedelme meg 323 oldal. Röviden a rövidről… – szinte pár sorban elfér.

Ami épp kezeim közé szorult, az nem ilyen. Az, hogy talán összefoglalhatnám, áttekintően felmutathatnám, szinte lehetetlen. Avagy választhatom talán a legszimplább megoldást, a fülszöveget meg a tartalomjegyzéket, de ahhoz is oldalak kellenének, meg a hivatkozások jegyzéke, hogy azok miért olyanok és miért annyi, amennyi – de ez máris több lenne, mint amit időben az olvasó rászánna. Meg aztán mitől recenzió az, ha a recenzens csak fénymásol és kopíroz, majd közzéteszi mint saját tudását, viszonyát a műhöz, esetleg más viszonyok jelzésével egybefonva semmit sem körvonalaz. Tükörkép, címlapkép, ennyi. A többi meg az Olvasó dolga.

Csakhogy. Ez fontos mű, kár lenne rá a visszafogott szó. Christoph Wulf Az antropológia rövid összefoglalása. Történet – Művelődés – Filozófia. (Fordította Körber Ágnes. Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2007., 323 oldal)
Három pontban a teljesség: Az antropológia paradigmái (21-121. old.), Történeti antropológia (122-288. old.), majd Visszapillantás és kitekintés (289-304. old.), ezek a fejezetek. A szerzői hitvallás röviden úgy kalibrálható, mint jószándék arra, hogy az érdeklődő ember „megismerje az emberi jelenségeket és struktúrákat a fejlődés és a történelem síkján, és képessé váljon kérdések feltevésére”. Ennek céljával vág neki, hogy „AZ antropológia” áttekintő ismereteit kínálja. Ez meg bátor, sőt kockázatos dolog…

A recenzió teljes szövege a Periszkóp portálon olvasható