Hadnagy József: Hetvenen túl

Ha elrúgom a hetvenet,
nem szövök merész terveket,
a test nem rest, nem vacakol,
szép módszeresen csomagol,
s nekem még sok kusza dolgom
van… egy részét tán megoldom,
mindenkinek megbocsátok,
s magamtól még annyit várok,
gerincem a nagy súly alatt
ne görbüljön, és az ablak
szélesre tárva maradjon…
s könyv, toll, papír az asztalon,
hogy legyen kis társaságom
az álmatlan éjszakákon,
s a holnapra ne gondoljak,
hogyha menni kell, majd szólnak,
s úgy is jó, ha álom-hajón
kötök ki a túlsó parton…

Albert-Lőrincz Márton: Refrén

Érdesebb lesz egykor a selyem,
ha majdan én is hetven leszek,
s nyakamra kötve viselem el,

s hogy dideregve el ne vesszek,
visszalopnék mindent, mi vesztve
a foszladozó sálselyemben.