reykjavík*

fekete salak az út
fekete salak a ház
az ólmos égbe ha belekarcolunk
rövid ideig halpikkelyfényű marad
majd újból visszaszürkül

mezővárosiasít a tompa fény
rövid nyaralások olvadékony pelyhe
dobócsillagként pördül a nyakadba

idegen vagy és nem vársz semmit
de ha ott maradnál
hamar otthon lennél
a tompa színű
döngő
nem-várásban

egyelőre szép a kopár barna park
az álmodozások hátsó udvara
s pár ház fölött ha áttekintesz
látsz egy terebélyes mólót
teli toronymagas kávéfőzőgéppel

2008. XI. 14-15.

* Írtam a Surtsey-sziget keletkezésének 45. évfordulóján. (Felbukkant 1963. november 14-én; kihűlt 1967. június 5-én). A másfél margitszigetnyi vulkanikus képződmény kiterjedése folyamatosan csökken.

---

Emil és a beatzene

Emil nem hallgatta a beatzenét,
csak nézte.
Nézte a hanyatt fekvő,
terpesztő Kalapocskát,
jobb kezében Dudás Gusztival,
bal kezében Kiskeddel;
azt a filces egyenkabátot,
amelyet Emil annyira gyűlölt,
süldőlábujjakkal simogatta.

„Irgumburgum Benedek,
Werner Söllner Fassbinder”
– gondolta Emil.

Nézte a nedvedző, pozsgás leveleket.
Szerette Kalapocskát,
ezt a kaktuszvirágot.
Tiszta harmat volt már,
bőrdob, rebarbara.

Sietniük kellett,
mert az iszonyatos válság
már a postaláda neveit böngészte
élesztőszínű viharkabátban.

2011. VI. 15.

---

biztonsági őr volt

mindig a jobb homloklebenyére mutat
hogy pörög az agya
jönnek a rossz gondolatok

ha muszáj
nagy reszketeg nyomtatott betűkkel ír

tagjai inasok ösztövérek
lassan lassan sétál
mint a gyík
ha szitakötőt les egy száraz ágon

hatvanéves és öreg
vágyai nincsenek
gondolkodott már kötélen késen
szedett már be egy marék nyugtatót

néha arca van
szájizmain kifeszül
valami sivár mosolyszerűség
szól két semmitmondó szót

ilyenkor hazaengedik
kell másoknak is az ágy

2012. VII. 28.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ