– Milyen szép napunk van, nemde, kedveském? Olyan friss és üde, mint magácska a mai reggelen.
– Isten hozta, hölgyem ! Mit óhajtana?
– Jaj, drágaságom, én sok mindent óhajtok, de a magam korabelinek már lassan be kell érnie a morzsákkal. Most például az unokám eljegyzésére készülök és rémesen kopottnak, nem eviláginak érzem magam, főleg ha arra a sok életerős, virgonc fiatalra gondolok, akik össze szoktak verődni egy ilyen alkalommal. Gondoltam, egy kis parfümmel meg lehetne bolondítani az én ósdi, szerkényszagú gönceimet.
– Kitűnő ötlet, asszonyom! Itt van mindjárt ez a különleges J’Ador nevű illatszer a Christian Dior-tól, vagy a Chanel márkájú Coco Mademoiselle, de választhatja a legújabb Armani-termékünket is, melyre e hónap elsejétől 15 százalékos árkedvezményt kínálunk.
– Azt hiszem, ezek mind olyan parfümök, melyek nem nagyon fogynak, így aztán csökkentett áron próbálnak túladni rajtuk.
– Bocsánat, asszonyom! Igaz, hogy a teljes kínálatból ezek a legolcsóbbak jelenleg, de a 99,99 lej is némelyeknek tetemes kiadást jelenthet, ha egy piperecikkről van szó, ami őszintén szólva, nem éppen létszükséglet.
– Ja, persze, most már értem. Ön szerint én is egy olyan NÉMELY vagyok, akinek nem telik még egy valamirevaló parfümre sem a vacak kis nyugdíjából. Csakhogy én megtanultam, még a jobb időkben, hogy olcsó húsnak híg a leve. Ergo, kevés gubáért keveset kapsz, mert marketing ide vagy tova, az ár még mindig a minőség tükre.
– Ebben igazat adok önnek, tisztelt asszonyom. Ezek szerint, ha jól értem, ön hajlandó lenne borsosabb árat is fizetni egy illatszerért. Állok rendelkezésére, hiszen a vásárló óhaja mindenek előtt! Az ön korához nagyon illene például ez a diszkrét „La famme” a Prada-tól, de ugyanúgy ajálhatnám a Dior-márkájú Joy-t vagy Chanel-től a Gabrielle nevű termékünket.
– Az a „La famme” nagyon jól hangzik. Csöppentsen belőle kicsit ide a csuklómra. Így ni! Ó, ez kitűnő !
– Csodálom az ízlését. Elsőre kiszúrta a legdrágábbat s egyúttal a legjobb minőséget .
– Jaj, kedveském, a tapasztalat sokat számít. Szórjon belőle keveset a zsebkendőmre, meg ide a tarkómra is. Hát, ez tényleg telitatálat volt. Magát az Isten is kereskedőnek szánta.
– 449 lej lesz. Becsomagoljam ?
– Dehogy ! Mondtam én, hogy megveszem? Soha nem szoktam elsietni a vásárlást. De ne búsuljon, jövő hónap elején színházba megyek s akkor még meglátogatom magácskát. Igazán kellemesen elcsevegtünk. S még azt mondják, hogy a mai fiatalok hebehurgyák és flegmatikusak!