…Ha egy nagyvilági hölgy megírja az emlékezéseit (a nagyvilági hölgyek előbb élnek, hogy azután írni tudjanak, a költőknél ez többnyire fordítva szokott lenni), egészen bizonyos, hogy elsősorban a szerelmeiről számol be, különösen, ha azok a szerelmek számtalanok. Egy jóravaló író (és én magam is az akarok lenni) megint csak a szerelmeiről tesz vallomásokat, és ezek a szerelmek a könyvek. (Nem csupán szerelmek, de egyúttal barátságok is, mert a jó könyv a legjobb barát, hallgatag és beszédes egyszerre és fűzve is éppen olyan tartós és formás, mint a nő, akinek csak kötvehiszünk.) A könyvekkel éppen úgy lehet futó viszonyt kötni, barátságot tartani (amelynek természetesen szerelem a vége), egész életre szóló szerelembe esni, akár a nőkkel…

Forrás: A könyvek és én * Juhász Gyula válogatott művei, Szépirodalmi, 1981