Nagy Anna: Delta
A nád komor lándzsái közt, a szélben
Szívig repedt homokbuckák között
Az ég opál-homályba öltözött,
Hogy a sziget enyém legyen egészen.
Fekete ikon-arcod rámhajolhat,
Hogy együtt legyünk nagyon egyedül
Súlyos tekintetedtől menekül
Jövőm, a még bevallhatatlan Holnap
Mert nem tudom, ki az az ismeretlen,
Aki továbblépdelt a víz fölött
Míg bánatom a tájba költözött,
Ki tovább élhet minden ujjbegyemben
Végigsiet a párhuzamoson
A végtelenbe, hol az otthonom.
1984 augusztus (Andonisznak.)