ÓTNAK

Székelyudvarhely egyik utcájának őszi csendjébe beleszaladnak az óvodások. Ketten-hárman összefogóznak, s futnak veszettül. Zörögnek a táskák, s összekoccannak a borvizes üvegek. A táskán csüngő kis üveg helyi vonás, itt csak borvizet isznak, s az óvodások sem térnek el a hagyományoktól.
Kerékpáros férfi halad el a járda mellett. Odakiált a zsivajgó tatárok egyikének.
– Hová szaladsz, Áronka?
Az egyik fiú megáll. A többiek is meg.
– Haza. Há maga?
– Én má vótam.
– Ett?
– Ettem.
Közben a biciklis már elhaladt, kiabálni kell, hogy megértse a szót.
– Hová menyen?
A biciklis visszanéz, s int, hogy nosza, menjen csak haza, kihűl a leves. A tatár azonban izgatott lesz. Kiugrik az útra, s kétségbeesetten kiált az apja után:
— Az óvoda felé ne menjen, mer ótnak!
Aztán megfordul, s inal hazafelé.

Huszár Sándor
Székelyföldi képeslapok
Utunk, 1958-11-06