Amikor a nap visszasüt

Amikor már mindent megbeszéltek, a szép öregek még álldogálnak egy kicsit a vasárnapi hangulatban: az ő korukban az emlékezés is dolog. S a búcsúzás is. Hogy el kell köszönni a mai naptól. Egy hétre legalább. Akkor majd újra simára borotválkoznak, kisétálnak a falu közepébe, rágyújtanak egy cigarettára, s folytatják valahol az abbamaradt történeteket.
Csupán egy szó kell, egy hasonlat, egy fölidézés a végtelen párbeszédhez. Van miről beszélni: ott vannak például a felgyűlt esztendők, amikor sört ittak, kártyáztak, hibákat javítottak ki, falakat, barázdákat húztak a szakma törvénye szerint. Ott vannak a világháborúk, a nagy változások, hogy az időjárásról ne is beszéljünk. Az unokákat nem lehet kihagyni. Sem a lovakat, sem a szerszámokat.

Amikor visszasüt a nap, úgy estefelé, a mindenkori vasárnapok hangulatában a szép öregek még rágyújtanak egy cigarettára.
Amikor már mindent megbeszéltek, jólesik, ha arcukra süt a bágyadt délutáni nap; jólesik, ha megbeszélhetik: mikor találkoznak legközelebb, hogy megbeszéljék újra meg újra, amit már százszor megbeszéltek…

Forrás: Új Élet, 1975/21. szám