Sok mindenben azért hitt és hisz változatlanul az ember, mert hihetetlen. Egyik kedvenc paradoxonomat valamikor a IV. században fogalmazta meg egy kora keresztény filozófus, aki – éppen mert a hihető hihetetlennel hozakodott elő – a hit és tudás alapvető ellentétét fogalmazta meg. A boszorkányokról tudni, hogy márpedig nincsenek legalább Könyves Kálmán királyunk óta, aki szavát adta erre az igazságra, ettől függetlenül hinni lehet, hogy vannak mégis, és varázslónak mondják maguk. Magukévá tették a jó tündér kompetenciáit, aszerint cselekszenek. Kigyógyítják embertársaikat mindenféle nyavalyából, elűzik a rontást, párkapcsolatokat rontanak szét és kötöznek össze, az impotencia vagy az alkoholizmus se gond, az illetőt akár tudtán kívül is kigyógyítják, feltéve ha az asszony keresi meg egy táska pénzzel e jótékony boszorkányokat. És megkeresik, ez az emberi lélek egy másik sötét zuga, igaz is, miért fordul hozzájuk bárki? Ha azért, mert már mindent kipróbáltak, és semmi nem segített, ez tán még a legelfogadhatóbb érv. Orvostól a papig még van néhány köztes lehetőség, de nem. Akkor pedig jönnek a boszorkák, bárki bejelentkezhet éjjel-nappal működő mobiltelefonjaikon. Egy pillanatig arra gondoltam, merő heccből fölhívom e nőszemélyek valamelyikét és még az sem szempont, hogy melyikük járt legutóbb Jeruzsálemben csodatevő növényekért, vagy kit választottak meg világszépévé az idei nemzetközi seprűsfesztiválon. Gondoltam, előadok egy történetet, ami eléggé motiválja, hogy hozzá fordultam. Amikor megteremtettem a lélektanilag is hiteles helyzetet, és már a konzultáció időpontját egyeztetjük, biztosan elmondja, hány gyűrűt és milyen súlyos nyakláncot kell elhelyeznem nála letétben a hókuszpókusz idejére. Vagy eurót, dollárt, lejt. Fogalmam sincs, mekkora a boszikultusz behatolása Erdélyben, ezen túl pedig milyen a nemzetiségek, felekezetek közti megoszlás. Érzésem szerint mi jóval kétkedőbbek vagyunk minden ilyesmiben, mint például a déliek, és ennek is történelmi, társadalomlélektani előzményei vannak. Volt úgy is, hogy Bukarest környékén házkutatást tartottak egy tucat fehérmágia-szakértőnél, szegényeket ugyanis följelentették, hogy például 45 000 euróval károsították meg az egyik hírességet. Leesett az állam: ha ekkora összegekről van szó, akkor ez egy hihetetlenül jó ipar, ráadásul időtlen, lévén hogy az emberi butaságnak sincsenek határai. Megvan a véleményem arról a VIP-ről, aki önként felajánlja, akár egy lakás árát is a bolton veszti, ráadásul úgy, hogy nem kap érte semmit. Aki hagyja, hogy egy négyosztályos cigányasszony az ő VIP-hülyeségét kihasználva, kifossza. Olyan végletes egyidejűségekre figyelhetünk, amilyenek legfönnebb az egymásra telepedő keleti társadalmakban léteznek. Nyugat-Európában és általában a nyugati társadalmi berendezkedésben az újabb képződmény rendszerint megsemmisíti vagy nyom nélkül magába olvasztja a régit. A keleti társadalmi gyakorlat szedentáris, akár a kultúrák Trója földjében vagy egy erdélyi archeológiai ásatásnál. Minden réteg teljes, és időbeniségében mutatkozik. Nálunk, magyaroknál a Luca-napi boszorkalátás népi játék vagy esti mese. Máshol ma is magas hozammal működő ipar.