Kristály

Itt van ez a fénykép. Csak azt látom, hogy szép, csak azt tudom, hogy egy piciny kristályról készítették. Felütöm az Értelmező Szótárt. Itt a meghatározás: Többé-kevésbé szabályos mértani síklapokkal határolt, rendszerint fényes felületű, természetes ásványi képződmény.
Az már nem érdekel, hogy vannak oktaéder, romboéder alakú kristályok. De ez igen: „A kristály nagyon kíméletes a magába zárt idegen testhez.”
Szóval a kristály kíméletes. Vajon miért? Csak sejtem, nem azért kíméletes, mert oktaéder vagy romboéder, hanem azért, mert szabályos, mert természetes, mert tiszta és törékeny. Azért kíméletes a kristály, mert ha nem lenne az, kicsorbulna, nem lehetne többé szabályos, bemocskolód na. Összekeveredne, elvegyülne a kristálytalan testtel: így védekezik, így óvja önmagát.
Tisztességesebb tisztaság nincs is annál, mint amit így óvnak meg: kristályos kíméletességgel.

Forrás: Új Élet, 1975/22. szám