Létezik-e a semmi?
Egy darabig nélküle is jól megvolt az ember
(mert nem létezik), de amikor
fejébe vette, hogy mégiscsak létezik,
és formája van (mint az üres gödörnek),
nevet adott neki: nulla – fölgyorsult;
gyorsabban számolt, fölfedezett ezt-azt,
ami a nulla nélkül örökre a nemlét
csönd-tengerében marad.

Létezik-e tér? – Hiszen meg se moccan.
Végtelen semmi-tó, anyag-szigetekkel.

Létezik-e az idő? – Áll egy helyben:
semmi-óralap. Jelzőtábla
csupán a mutató rajta: a mozgás.

Ma reggel kávézás közben
mindezt alaposan megfigyeltem.

Létezik-e Isten? – Végtelen
semmi-tó a lélekben, kopár szigetekkel?
Semmi-óralap a lélekben,
összevissza járó mutatókkal?

Ha valaki valamiképpen
a fejébe veszi (mint Newton, Pascal, Jung,
Einstein, meg társaik), és elhiszi (sőt, tudja),
hogy Isten mégiscsak létezik, a semmi-tó
életre kel, zöld hullámok öntik el a szigeteket,
és a semmi-óralapon megjelenik Isten,
mint végtelen nulla az egy után.

Ó, ha ezt bizonyítani tudnám…

2020.03.08