Kő hull apadó kútba

A férfiak mégiscsak telhetetlenek! Sehogy sem jó a hely, ahol szeretkeznek velük: sem a jajdoni dombokat, sem a Verőfényt, sem a pincét, sem a Simonffy-házat nem szeretik. Az egyik teherben hagyja Szendy Ilkát, a második gyilokban, a harmadik incesztusban. Hát én ezt már komolyan nem értem.
Igaz, Ilka sem, amikor Gönczi Dénes hátából kiáll az olló, akkor kezd megőrülni lassan. Őrületének szereplői a malacok és a nagyságos fejedelem. Ez utóbbi sehogy se tud nyugton ülni, pedig már két évszázada halott, folyton kísért Ilka életében, de hát nemhiába volt kuruc már akkor, amikor ő élt, ugyanis II. Rákóczi Ferencről van szó.
A malacok és a fejedelem közötti résben zajlik Ilka őrülete, aki a kútba temeti Dénest, aztán követ kezd hordani rá. Általában nem illik elárulni, hogy ki a gyilkos, de itt éppúgy nem az a lényeg, hogy ki a gyilkos, mint Dosztojevszkijnél vagy Németh Lászlónál. A lényeg a lélek, azt meg, akárcsak a nagy elődöknél, oldalszázakan keresztül figyelhetjük, nem nevezhetjük tehát felületesnek az írót.
Minden egyéb érdeme mellett, mely nem kevés, az egyik legnagyobb az, hogy ez a könyv Erdélyben született, ahol sokáig nem lehetett szó külön lélekről: aki gyilkolt, a magyarságért gyilkolt, aki besúgott, szintén, aki szeretkezett, ugyanvalóst. Szendy Ilkát azonban mi sem érdekli kevésbé, mint a közösség, illetve ha mégis, akkor csak gyalázni képes. Szent igaz: gyakran a mai napig a közösség fekszik az ágyunkba, ő lapul a szekrényben, vele takarózunk, amíg le nem rántják rólunk a leplet.

A három éhenkórász

A büfé az a hely, ahol mindenki eszik, kivéve a felszolgálókat. De az a hely is a büfé, ahol az eszik, akinek pénze van. Meg az a hely is, ahol kiderül, kinek van ANNYI pénze. És ahol az is kiderül, hogy melyik pénzduda nézi le a pénzteleneket, és melyik nem.
A duda szó szerint értendő: a legkövérebbek a leggazdagabbak, legalábbis az irodalomban. A három nyomorult persze sovány, már ez is ellenük szól. Hát még, hogy hárman alig tudnak összedobni egy lankadt virslire! Ezt a büfé Falstaffja nem nézheti jó szemmel, így aztán nagyot csattan az úttesten, hadd nézzen még valamit rosszal.
Nagy Lajos a legnagyobb magyar novellisták egyike, és a legnagyobb magyar írók egyike, Tar Sándor elődje, ami már abból is látszik, hogy utódja is három szótagos. A pontos részvét süt a mondataiból, és egyben üt is belőlük és beléjük, vagyis azokba, akik valamiféle erénynek érzik, hogy embertelenek, de házuk van a hegyen. A probléma régi, bizonyára emlékeznek még az Ahol a pénz isten című klasszikusra. Eredeti címe más, mostanában viszont folyton ezzel a címmel adják ki.

Kormányeltörésben

Balassi, az infinitívusz és a klitorisz (ez nem egy betegség) a legfontosabb egy magyar vendégmunkásnak. Művelt nemzet vagyunk, hiába. És mai nemzet: megnyerjük a pénzünket, elvesztjük a nyelvünket. A nyelv a lélek tükre, megmondták már a mesterszakácsok is.
A társítás (lásd első mondat) egyébként logikus: műveltség és erotika mindig is összefüggtek. Senkit ne zavarítson össze, hogy manapság Ihaj Ilkát és Lubuz Lindát tartják erotikának, női részről pedig Farta Rolandot és Bicepsz Bélát: ez a ma egyes rétegeinek műveltsége és erotikája. Aki többre vágyik, olvassa Örkény Itália című egypercesét. A Kormányeltörésben szépen mutatja meg, milyen az, amikor valaki sejti, mit is veszített el.
Domonkos István poémája a legnagyobb magyar versek között volt, van, és lesz a sifonérban. Elkeseredettség, kiürültség, magány, vágyakozás, üvöltés – minden van ebben a hosszúversben, és nem véletlen a Ginsberg-utalás. Amíg lesz idegenség és magyar vers, addig ez a poéma is nagy marad.

Következik: Egypercesek; Kányádi Sándor költészete; Ítélet nincs