Egy barátom rám kérdezett (a Purim alkalmából): tudom-e mi az a kereplő. Ezt válaszoltam neki:

Nyelvi elkóborolás: az ószlávot az egyetemen Tamás professzor adta elő, aki két hatalmas kötetben foglalta össze a magyar nyelv szláv jövevényszavait. A sok meglepő szófejtés közül megragadt bennem a szép törzsökös magyar szó: ’kelepel’ / gólya/ – ’… Ki van itthon, ha beteg is? … Hej, de itt senki nem felel, Csak az egy gólya kelepel. …’(Vörösmarty Mihály)
Ezt a jelentését jól ismertem. Ezt már kevésbé:
’… Valahol nagyon messzire kelepelt a folyón egy malom. …’ (Krúdy Gyula).
És azt sem tudtam, hogy nem csak a zsidók ’kerepelnek’: egyes pápista vidékeken ’… Nagypénteken nem harangoznak, hanem kelepelnek. …’
Romániában, a moldvai híres kolostorokban is vadul kerepelnek… Nomármost: innentől érdekes a sztori.
Értelmező szótárunk szerint a kelepel hangutánzó szó jelentése: ‘a gólya jellegzetes hangját hallatja’. És más nyelvekben is hasonló: angol clatter, német klappern. A Czuczor-Fogarasi szerint a KEREPĚL: a kerep nevű faeszközt kerregeti, zörgeti. Átv. ért. fülsértő durva hangon lármáz, fecseg. Ugyan ne kerepelj! V. ö. KELEPĚL.
De itt jön be Tamás professzor – és én inkább neki hiszek (hogy a szó szláv kölcsönzés, nem német vagy angol…vagy zsidó): elsődleges jelentése a vízimalmok kerekének csattogó hangja volt, innen vitték át a fehér gólyára. A malmok általában bárkán, hajón működtek, aminek a – görög eredetű /korábion/ – szláv elnevezése volt a ’koráb’ (oroszul ma is ’koráblj’), ’keráb’, ’kereb’, ’kerep’ (utóbbiból: ’Kerepes’).
Szóval: a magyar gólya is szlávul (görögül) kerepel…