A keresztrejtvény majdnem olyan mint a tudomány; kérdéseket kell megoldani, amelyeknek bele kell illeniük pontosan egy gondolatrendszerbe. Tehát ha a vízszintesben azt kérdik, hogy francia királyok neve. és mi Lajost írunk be, viszont a függőlegesben azt kérdik: fehér, porszerű anyag, és firnájsz jön ki liszt helyett, akkor a Lajost ki kell javítani Fülöpre. Míg ha a vízszintesbe Fülöpöt írtunk be, viszont liszt jön ki a függőlegesben, a Fülöpöt kell kijavítani Lajosra. Pontosan így van a tudományban is, avval a különbséggel, hogy a válaszokat nem készítette el előre egy rejtvényszerkesztő, és hogy Fülöpről-e és a firnájszról. vagy Lajosról-e és a liztről van szó, azt hosszas megfigyeléssel, kutatással és kísérletezéssel kell kitalálni.
Lelkesedem a keresztrejtvényekért, amelyekből az ember rájön, hogy többet tud, mint ahogy gyanította; a hárombetűs menyasszonyban fölismeri az arát, a hatbetűs hegyben az Ararátot, a tizenkét betűs ragasztóban pedig a gumiarábikumot. És ráadásul most döbben rá, hogy az arát tulajdonképpen az Araráthoz ragasztja a gumiarábikum. Holott eddig csak Noé bárkája volt képzeletében a csúcsra csirizelve.
Lelkesedésem ellenére mégis zavar, hogy a megfejtett szavak mindig rács mögé kerülnek. Rácson át néz reám az ara, az Ararát és a gumiarabikum, mintha nyomozásunk révén valami titkos bűn igazolódott volna reájuk. Az ara talán megmérgezte vőlegényét, a négybetűs kérőt, az Ararát nagy hegyi tolvajnak bizonyult, aki összefogva a gumiarábikummal. lépre csalta a vándorokat, hogy értéktárgyaikat ragacsos kézzel elorozza. A keresztrejtvény általában mindenre felel, kivéve a rácsot, ami mögé a helyes válaszok kerülnek. Így a megfejtő valamiféle bíróvá
is változik, aki tudását fogdába juttatja, amelyet aztán még fekete vakablakok is elzárnak a világtól. Azt a paradicsomi állapotot idézi a keresztrejtvény, amikor az ember még nem evett a tudás gyümölcséből, és minden ismeret — lakat alatt rejtőzködött. És a rejtvényfejtő visszazsuppolja megszerzett műveltségét ősi zárkájába. Így kerül rács mögé a kilenc múzsa, a Kilimandzsáró és a görögdinnye, együtt Michelangelóval és az Utolsó ítélettel. Mintha a megfejtés lenne a legutolsó ítélet, amely az utolsó ítéletet is tömlöcbe rekeszti, puszta megnevezése által. Az emberek nagy része hódol ennek az izgalmas szenvedélynek. Egyrészt mert a föltett kérdésekre felelni akar, ugyanis az ember szeret mindenre felelni: övé kell hogy legyen az utolsó szó. De ezenkívül a fehér kockák is fölingerlik; addig töpreng, amíg az ürességen kitölti bosszúját, és válaszait tömlöcbe juttatja.
Ehhez minden segítséget igénybe vesz: másokat is kihallgat mint tanút.
Egyik ismerősöm órákig töprengett, bosszankodott, mígnem megkérdezte tőlem: mi a púp ellentéte. Ezen én is elgondolkoztam, aztán így válaszoltam: a púp ellentéte egy másik púp. Mégpedig, ha a háton van a púp, akkor annak az a púp az ellentéte, ami a mellen van.
– De nem jön ki – mondta kétségbeesetten.

Megnyugtattam.
– Majd ki fog jönni, ha a háton van, akkor elől, ha elöl van, akkor a háton. Várni kell — és kijön.
— Igen, de hosszabb; tizenhárom betű!
Aztán a fejére csapott:
– Egyenes gerinc!
Ezt kétségbe vontam. Az egyenes gerinc nem ellentéte a púpnak. Az egyenes gerincnek nincs is ellentéte: ahogy a gömbnek sem ellentéte a kilukadt disznóhólyag.
Ha az egyenes gerincnek ellentéte van, akkor az a gerinctelenség, nem a púp, ahogy a gömb ellentéte legfennebb egy másik gömb, ami nekiütközik.
Így jöttem reá, hogy vannak külön keresztrejtvény-ellentétek: a lisztes molnárnak a kéményseprő, a villának a kanál, a toronynak a pince.
Holott a lisztesmolnár ellentéte a liszt nélküli molnár, a kéményseprőé pedig az a kéményseprő, aki nem kotorja a kéményt.
Én magam is szívesen fejtek keresztrejtvényt, de ezeknél az ellentétes fogalmaknál mindig megállok. Így jártam akkor is, amikor be kellett írnom, hogy mi a keresztrejtvény ellentéte. Nagy kín után a képrejtvény jött ki. Holott szerintem valójában a keresztrejtvény igazi ellentéte a rácsozat nélküli szöveg, amelyet nem kell megoldani.