Népdalosan

Ne haragudj, Iluskám,
itthon tart a víruskám.

Aranyosan

Szép korona, hajh!, te szerteszét-ágazó,
te sok dús bacilust egyenként-tárazó,
Szalontán ha lennék, könnyebb lenne nékem,
beh nyomasztja szívem budapestiségem.

Kosztolányisan

Csupa o,
csupa k,
csupa r,
csupa a,
korona,
köhögöm,
torom a
korona.

Nemesnagyosan

Tanulni kell a ronda vírust,
ezt a testbelső-krokodilust,
őshüllőző halál-okot.
Tanulni kell, amíg a Falkland
en-gros-ban tépi ki az agy-tant,
s marad a pénz-tarló kaland.

Lackfisan

Hallod-e, vírus, meddig tartasz minket
nedvedző lepedőnkön, ahol a verejtékünk
rácsöppen a problémáinkra, melyeket te okoztál?
Nem mondhatni, hogy jobb- vagy baloldali vagy,
hiszen emberek csináltak téged is, mint ama
világ hét darab csodáját csodaszépen, bár
hogy ez csodaszép, erősen vitatnám, minden
erőmmel, ami még megvan, hiába viaskodol
velem, mert igenis te viaskodol, én már összeszedtem
az összes erőmet, kamránkban polcunkon
sünnyög minden fertőtlenítő- és mosószer,
mind a százharminc unokám fröcsköli szépen,
habozza karját, kezét, mindenét, nehogy
túljárjál rajtunk, te karanténlovag, álmaink
messzi fújója, fúj!, nem küszködöm én már
veled, úgyis legyőzlek, piha, sátáni távozz,
de még nem engedlek el, még kell ötszáz sor!

Eminescusan

Látod, vírusod útra kél,
elhozza házamba a szél,
minden patika zárva már –
ó, mész-e már, ó, mész-e már.

Karomba mért is vettelek?
Mért dicsértem a szemedet,
mért csókoltam a szájadat?
Ó, az a nap, ó, az a nap.

Már biztonságban vagyok én,
ülök az élet jobb felén,
te meg, ha van még benned agy,
otthon maradj, otthon maradj.

Adysan

Bús, durva járvány, taknyos tombolás,
hiába jössz, én nem engedlek el,
beléd vájom tollhegyű testemet,
és nem érdekel semmi koronás.

Hiába, hajh!, mindenféle mocsár,
koszos falvak, hol álmodni mi kár volt,
hol mímeltem a szerelmet s a mámort,
s hol minden szívem egyszerre kopár.

Mert, ó, bizony nekem nem egy jutott,
de több, szegény fajtámnak ízibe,
s ha mindet nem egy-egy nő fűzi be,
akkor talán nem hiába futok.

De így csak ez van, küzdök egyre csak,
s a korona már ing, mármint ige,
én nem nyughatom bele semmibe,
nyugodjon, kinek szeme s lelke vak.

1. candipharm:
   2022. december 16. 10:02

   http://www.candipharm.com/

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ