A balszerencséből mostanában kijut nekünk.
Nem elég, hogy nyakunkon az életünket tetőtől talpig felforgató koronavírus, amelynek fellobbanó, exponenciális szakasza országunkban még hátra van, a maga meglepetéseivel és fájdalmaival.
Nem elég, hogy az oly nehezen összefércelt román kormány megint össszeroskadt és kezdődik minden elölről, az államfő meghívására a parlamenti pártok újból elmentek a Cotroceni-palotába egy kis tereferére és a szappanopera folytatódik.
Nem elég, hogy közeledik a húsvét, amely azért lesz az eddigieknél jóval izgalmasabb, mert a sok százezernyi nyugat-európai romániai vendégmunkás nem fog megállni az országhatároknál, hanem törvényesen vagy törvénytelenül, koronával vagy korona nélkül, de mindent megtesz, hogy majd itthon, a családban ütögesse egymáshoz a főtt tojásokat.
Mondom, nem elég mindez, hanem itt van ráadásként a péntek 13, a szerencsétlenség vagy ha úgy tetszik, a balszerencse napja.
Vajon tudja a kedves hallgató, hogy péntek tizenháromra hogyan ragadtak rá ezek az egyáltalán nem hízelgő jelzők? Városi legendák szerint ennek a babonás napnak az eredete IV. Fülöp francia királyhoz kapcsolódik. A hatalmasság a 14. század elején, egészen pontosan 1307. október 13-ra, péntekre adta ki tömeges letartóztatási parancsát a templomos lovagok ellen, hogy rátehesse kezét a pénzügyi-gazdasági manipulációkról elhíresedett, első bankárokként is számontartott katolikus rendbéli társaság hatalmas vagyonára, annál is inkább, mert az elkövetkező esztendőkben a velük szemben felhalmozott tetemes adósságát kellett volna törlesztenie.
Létezik azonban más magyarázat is. Az olaszok szerint a péntek 13 eredete jóval későbbre, a 19. századra tehető, Rossini, a híres olasz zeneszerző, ugyanis 1868. november 13-án, pénteken hunyt el és nem is akárhogyan, hanem előző este éppen tizenhárom barátja társaságában vacsorázott.
De péntek 13 körül más történetek is élnek. A legismertebb, nyilvánvalóan, a húsvéti szenvedéskörhöz kapcsolódik, hiszen mindannyian tudjuk, hogy Jézust nagypénteken feszítették keresztre, az utolsó vacsorán pedig éppen tizenhárman ülték körül az asztalt.
A hajós népek egyébként pénteken soha nem keltek útra, a 13-as számnak pedig úgyszintén megvan a maga balszerencsés képzete, amely azt eredményezte, hogy az Egyesült Államok sok-sok magas épületén egész egyszerűen megfeledkeznek a tizenharmadik emeletről. Mint ahogyan a Forma 1 autóversenyein is jó szívvel felejtik el valamelyik száguldó üstökösre ráfesteni a 13-as rajtszámot, a hét végi ausztráliai futamot pedig teljesen egészében törölték.
No de bármiféle eredettől eltekintve, minket most mégiscsak a bukaresti péntek 13 érdekel. Egész egyszerűen azért, mert az országnak, a koronavírus elleni küzdelemnek szüksége van egy úgymond hivatalos, a parlament által is jóváhagyott kormányra, mivel a jelenlegi ügyvivő testületnek sok tekintben meg van kötve a keze. Mégha a vírushelyzet gyors és azonnali intézkedéseket is követel, akkor sem bocsáthat ki sürgősségi rendeleteket, valamint más szabályozókat, mivel az szembe megy az alkotmánnyal. Hogy a romániai politikai életben minden ingatag, hogy a politikai életben hosszadalmas szócséplésekkel lehet a legkülönbözőbb témákat csűrni-csavarni időtlen-időkig, azt már megszoktuk. Csakhogy a koronavírus most arra figyelmeztet: fel kell ébredni, talpra kell állni, mert most valóban az országnak, a lakosainak a sorsa, jelene és jövője forog kockán.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, 2020. március 13. Vélemény-rovat