A második vár

Az egyik fönt van a hegyen: Déva vára. Télidőben csak a madarak látogatják. A keskeny ösvényen ilyenkor nehéz a járás. Esténkint egy-két sápadt fényű lámpa ég a málló falak fölött, s időnként a somfák hava hull.
A másikat most avatták Déva városának kellős közepében: ez a művelődés vára. Télidőben előtte havat söpörnek, s a lépcsőket szépen letisztítják, mert nagy a forgalom.
Esténkint kigyúlnak a színes lampionok; olvasni lehet, akkora a világosság.
Odabent, az új vár falai közt, persze olvasnak is az emberek a díszes csillárok alatt. És táncolnak, ha jő a szombat, és színdarabot tanulnak. Szép szavakra figyelnek, ha úgy adódik az alkalom. Remélhetőleg sokszor úgy adódik ezután, hisz ilyen gyönyörű művelődési házba szívesen jönnek el az előadók, írók, művészek az ország minden tájáról.
És betérhetnek e várba a kíváncsi turisták is. Sőt: lefényképezhetik. Bármely oldaláról, én például nem tudtam megállani, hogy el ne kattintsam a gépemet.
Déva második vára is méltó arra, hogy ottjártunkban reá figyeljünk.

Új Élet, 1976/2. szám