Hervay Gizella költészete

Nem mondom neked, hogy tej, mert ki tudja, milyen emlékeid vannak, aztán jól megnézhetem magam. Egész sok szót nem mondok neked, csak akkor mit mondhatnék? Azt az egy szót, amit mégis kimondok, hátha.
Kötelek szakadnak, vonatok robognak, és egy magányos, Columbo előtti lódenkabát szálldogál a szélben. Kelet-Európa azért itt van, ezt nem lehet letagadni. Oratóriumok sikítanak segítségért, a segítség azonban nem jön, és ha mégis, akkor eltolom magamtól. Bent van a baj, de honnan? És nem tudom kivenni onnan. Mindent a magam bűnének érzek úgyis, és az élet segít a lelkifurdalásomnak.
Talán a Kobak-mesékben látszik a legjobban az az igazán költőnek való látásmód, amely mindenre másként tekint, mint mások. De hogy tekinthetnél másként, mint mások, ha ez főbenjáró bűnnek tartatik? A művészeknek jut egy kis szabadság, ám ez egy férfias világ szabadsága: minden nőre feleségként, anyaként vagy szeretőként tekint. Más lehetőség non datur.
Már ahogy belecseperedtem a költészetébe. „Szilágyi Domokos felesége volt egy ideig” – nagyjából ezt tudtam. A magyar irodalom egyik kovászműhelyében azt is mondták, „Szécsi Margit, mint Hervay, egy erősebb tehetség felesége volt.”
Az előttem is nyilvánvalónak látszik, hogy Nagy Lászlóra érvényes a kijelentés, és hogy Szisz is jelentősebb költő, mint Hervay. Csak gondoljunk arra, mennyire szubjektív mindig az, amit objektívnek vélünk.

Virágos katona

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy falu, ahol szerbek, magyarok és németek laktak, akik hol szerették egymást, hol meg nem, az egyik gazdag volt, a másik szegény, és a gazdag az asztalhoz kötötte a gyermekeit, hogy ne mászkáljanak összevissza, amikor a feleségével elmegy otthonról. Meg volt egy domb is, meg egy templom, meg egy Krisztus, meg két gyerek, akik kamaszok lettek lassan, de addig mennyi minden történt!
Rojtos Gallai István és Csoszogó Török Ádám – már a nevek is mesélnek. Styron vallja be a Látható sötétségben, hogy az alkoholt és a zenét amolyan átköltözéses szerekként használta, fantáziája inspirálóiként. Gion fantáziája csodálatosan repül, miközben mondatai egyszerűek, visszafogottak, pontosak. De éppen abból a fajta pontosságból valók, mint a Carveréi: észrevétlenül elhúznak veled, és máris egy ismeretlen világban találod magad. Úgy tudja elmesélni Szenttamás történetét, hogy abból valami több lesz, mint Szenttamás; úgy ismer egy realista világot, hogy a szürrealizmusig is el tudja vinni; úgy mérlegel, hogy közben surrog, mint a madár. Ismeri és használja a Szezám, tárulj-t, és egy pillanatra sem bánod meg, hogy vele tartasz. Egy nagy, szeretetre méltó író.

A Faludy-jelenség

Van a szabadság címkéjű eszme, mindenki úgy harcol érte, ahogy tud vagy ahogy képes, kardot ránt és esetleg belehal. És van a kalandvágy, amikor az ember nem gondolkodik, csak beleveti magát az eseményekbe, a szája és a keze hamarabb jár, mint az esze.
Villont fordít pimaszul; Michelangelo nevében beszél, és egykori zsoldosok hangján szólal meg; könnyű a keze, és egy ideig, egy vonulatban ez a könnyedség a hasznára is válik; ennek a szakasznak-rajzásnak jellemző címe a Pokolbéli víg napjaim. Körüljárja a világot, számtalan nő élvezi és szenvedi, a Jegyzetek az esőerdőből egy nagyon művelt és nem nagyon mély, de nagyon érzékletes gondolkodót mutatnak meg, aki megszenvedte mindazt, ami ő, és mégsem keseredett bele, noha egykori kínzóinak, mint az előbb idézett reflexiógyűjteményből kiderül, nem tud megbocsátani.
Aztán vizesedni kezd, a versei egyre súlytalanabbak, a bátorság és a kalandvágy már mutatás, nem megesés, egy póz végigírásai. Ikon lesz belőle, azt is élvezi persze, de hát mindannyian emberek vagyunk. Mélyöregségére bulvárlapok büszkélkednek vele, és az ember csak bámul, hogy hová jutott, holott bizonyos értelemben logikus, hogy éppen oda.
Mindez azonban csak élet; aki a költőt akarja szeretni, az míg a világ hallani fogja egy nagy élethabzsoló vágáns lendületét.

Következik: Emlékiratok könyve; Esterházy Péter – a életmű és a jelenség; Zelk Zoltán költészete