Shakespearesen

Ó, vírus, vírus, Istenégi átok,
mi felleg hajt hát, milyen ősi vétek
tapasztá csápját balhitült egünkre?
Bár vágytam koronára, mégsem így,
maszkkal övezve, papírral körítve,
s hogy míly papír, erről, szó, ne is ess!
Hát érdemlém én e sötét karantént,
e vesztegzáras veszélyhelyzetet,
ki mindig éppen úgy hivém hazámat,
ahogy kellett és kérte az idő?
S most látva lássam, hogy az orvosok
elém ugornak, sanda hírüket
nem tépi le hő huzatom hava,
míg én enfotelemben görnyedek,
és várom, hogy elmúljon már a prüssz?
De eljő majd a heves gyógyulás,
Richárd kezétől sírba lódulás.

---

Máraisan

Ha lakásodba kényszerülsz, ne feledd: mindez csak múló állapot, mit majd a szokott távozás követ. Rakj rendet könyveid között, szelektálj óvatosan, de bátran, ahogy az ember szokott, ki már belátja, mit is ért az olvasás. Ne heveskedj, ne türelmetlenkedj, ne keserítsd meg a hozzád közel állók életét: maga az élet gondoskodik róluk, ha lesz türelmed kivárni. Ne gondolj vele, hogy a dobozokat úgysem lehet hová vinni. Legyen veled mindig a szkepszis, hiszen ez tette lehetővé, hogy ennyi könyvet egyáltalán elolvass, tudván, hogy mit sem segítenek háborúk, földrengések, árvizek, viharok, és lám, járványok esetén. A lakásodba kényszerülés az életnek csak egyik lehetősége, és ki tudja, hogy túléled-e ezt is? Ezzel azonban ne gondolj: akár így, akár úgy, mindenképpen meghalunk egyszer, s ha otthon halsz meg, a rokonoknak legalább nem kell keresniük kóbor kutyák vagy medve kikezdte testedet városod utcáin, ahol szintén türelmesen éltél.

---

Varródanisan

Boci, boci megfázott,
húzott házi nadrágot,
ott ült benne, tévézett,
egyszer aztán szétnézett:

honnan jön az igézet?
Ez az élet enyészet.
De azért inkább hoci:
tovább élt a hős boci.

---

Petőfisen

Itt van kori, itt van újra,
bár sohasem láttam én,
Isten tudja, hogy mi okból
ismerem vagy ismerém.

Itt van, holott mégse látom,
noha nézek szerteszét,
s hallgatom az online hírek
zagyvájának lágy neszét.

Maszktalan szép délutánon –
amúgy vasárnaposan –
ülök, előttem a pánik,
index- s gvárdiánosan.

De én biza magyar vagyok,
flessmobbolok, sejehaj:
polgármester leszek ismét,
vagy ne legyek Fejevaj!

Böjtecsabásan

Menjetek haza, testvéreim, ha már úgyis otthon vagytok, és gondoljatok arra, mekkora ajándék ez Istentől, hogy a betegség fenyegetését a szeretet terjedésére használja fel. Mert úgy könnyű szeretni a férjünket-feleségünket, ha nem vagyunk otthon, vagy ha csak aludni járunk haza. De álmodunk-e, miközben alszunk? Ez a nagy kérdés. És kérlek, ne foglalkozzatok a világ hisztijével, hanem ültessetek el egy fát az erkélyeteken, meglátjátok, a legközelebbi járványra már Istenig fog érni, ha addig a szomszéd be nem perel érte.

Müllerpéteresen

Most fog kiderülni, hogy a férfi nem nő, és a nő nem férfi. Figyelnünk kell az életnek erre a nagy problémájára. Mert a férfi benső vezére, ahogy József Attila mondja, pálinkát kíván, az asszonyé pedig fertőtlenítőt. Így vagyunk megalkotva, és csak akkor lehetünk boldogok, ha ezt belátjuk.

Wassalbertesen

Kérlek, írd meg Vérfagylaló Mihálynak, hogy ketten vagyunk, és így egyedül maradtunk. De hát ez a magyar sorsa a világban, mert a magyar – ember, az ember viszont csak akkor ember, ha magyar. Öleljétek át a hegyeiteket a Kárpátoktól az Andokig, és írjátok meg Mihálynak, hogy ahol hegyek vannak, ott magyar van, akivel sanyarún bánt a világ, ő mégis megmaradt annak, ami lett.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ