Nagy Anna: Az idő szobrásza

Az arcok, a szépek, a csúfak
Az olyanok, melyek bárkié lehetnének
Engednek az időnek:
Ha szél, ha nap ereje szánt át rajtuk
Mind elmélyülnek.

Az idő kútja az arc
A lélek felé egyre mélyül
Le a jóságig
Le a gonoszságig.

Víz is zenél a kutak alján
Áttetszőn, tisztán
A mesebeliekben
Harcosan, szenvedélyesebben
A bor.