SZÉKELYUDVARHELYEN CSAK AZ ÖKÖR ISZIK VIZET

Mohón kapok az éjjeli szekrényemen álló vizespohár után. — Hü, megmérgeztek! — kiáltok fel. A víznek valami gyufa szaga van. Szomjasan, száraz torokkal forgolódok ágyamban reggelig. Szekerek döcögése és csöngetés kelt föl hajnalban. A friss májusi levegő elönti szobámat. Odakint „házfedél” formájú szekerek. Bivalyok vonják és rajtuk az agyagkorsók százai. A székely minden ablakba egy-két számozott agyagkorsót helyez. Gondosan vannak dugaszolva.
— Ez a Szejke-vize — mondja magyarázatul. Most már bátran nagyot húzok a korsóból. Ma is gyufaízű, de a szénsavgyöngyök már kellemesen csiklandozzák a nyelvemet.

Dr. Nagy Endre

Magyar Nép, 1927-08-20