Esős időben szoktam rád gondolni
Akkor nagyon magamban vagyok
Nézem az eső lengő függönyét.

Türemkednek a felhők, le a völgybe
Dördül az ég is, őrült robbanások
Inganak, zúgnak körül a hegyóriások.

Este talán- vagy csak úgy szürkületkor-
Talán köd ül a zúzott gallyakon-
Nedves gallyak vernek az ablakon.

S zivatar veri földig a vetést.
Nyögnek a földek. Magamban vagyok.
Nézem az eső lengő függönyét.

Görbe árnyékok futnak a falon
– Köszönöm, vihar, eszembe juttattad-
Sohasem látom derült nappalon.

Nem látom soha, ha derült a hajnal
Ha nap süt át a szőlőlevelen
Csak hogyha cseppek hullnak csendesen.

Bronzbarna ősz. Szép itt és hazavágyom
Újra keresni, ami elveszett

Úgy szeretném. Míg kint dobol a zápor
Szeretnék újra beszélni veled.

1961, Szováta.