Pegazus / Pegas

A képzeletszülte Lény megtorpan hófehéren,
A kőből szikra pattan, ha megfeszül erős lába,
Szügyét feszítve, mit ember se isten se fogott hámba,
Kemény és titokzatos vágtába kezd az égen.

És amíg száll, sörényét, miként dicsfényt kibontja
Az egyre fogyó állat, s csillaggá lényegül…
Az ég aranya közt, mint Orion megül
Aeolus jéghideg szelében fellobogva.

És azalatt míg a szép és szabad szellemek
Az égi kilovaglás képzetével betelnek,
S a lőrét vedelik megszentelt italul,

A gyászoló Költők, hitük elveszett régen,
Az arcuk elé emelt két tenyerük alul
Látják még szökellni a csoda-mént tiltott égen.

Bartha György fordítása

*

De ses quatre pieds purs faisant feu sur le sol,
La Bête chimérique et blanche s’écartèle,
Et son vierge poitrail qu’homme ni dieu n’attelle
S’éploie en un vivace et mystérieux vol.

Il monte, et la crinière éparse en auréole
Du cheval décroissant fait un astre immortel
Qui resplendit dans l’or du ciel nocturne, tel
Orion scintillant à l’air glacé d’Éole.

Et comme au temps où les esprits libres et beaux
Buvaient au flot sacré jailli sous les sabots
L’illusion des sidérales chevauchées,

Les Poètes en deuil de leur cultes perdus
Imaginent encore sous leurs mains approchées
L’étalon blanc bondir dans les cieux défendus.