Demény Péter / Ivan Karamazov/: Korona-változatok 4
Tamásgáborosan
Gyere velem a Koronára,
vírust látni, erdélyi tájat,
mondjuk együtt, gyere, mondjuk,
búúúú,
gyere, védjük meg hazánkat,
a mi sok szép fenyőfánkat,
aki nem jön, rúgja meg a
lúúúú.
Zúg a comb vize, zúg,
az emléke fáj,
simogat ejsze máááár,
ha te mondod, rontom-bontom,
még magamat is kibontom,
szívesen feltrancsírozom,
báááár….
Quimbysen
Most ért el pontosan,
engedném, hadd menjen,
szakadó maszkosan eredjél
gondoltam, kegyetlen,
nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem,
köhögök, fulladok,
ez tényleg szemtelen.
Orbánviktorosan
Testvéreim, magyar emberek! Nem kell szégyellnünk, sőt, be kell vallanunk, a haza, ez a mi kis magyar hazánk, mely nem is olyan kicsi, ha San Franciscótól Szabófalváig képzeljük el, másképp, mint a költő, mégis ugyanúgy, szóval a mi magyar hazánk dicsőséges pillanata jött el. Igaz, hogy a bent lévő külföldiek megint úgy ránk ijesztettek, hogy lezártuk a határainkat, amit alig vártunk, de gondolta volna-e valaha valaki, hogy Magyarország a harmadik legelső lesz, méghozzá Kína és Olaszország, azaz a mindenkori nagyhatalmak után? Ne tagadjátok, testvéreim, magyar emberek, hogy erre nem gondoltatok, de ne is búsuljatok, arra itt vagyok én. Azért vállaltam ezt a korszakos felelősséget, mellyel Magyarország erős vállaira ültem, hogy helyettetek is gondolkodjam és búsuljak, és eddig, mi tagadás, pazarul sikerült. Ezért legyetek azon, magyar testvéreim, hogy ezentúl is így sikerüljön, a saját magatok és az én jól felfogott érdeketekben.
Füstmilánosan
Hol vagy, ó, csodálatos immunrendszerem,
mely azelőtt felhabzsolta az egészség tiszta levegőjét
s a betegségek ködét egyaránt?
Hol vagy, ó, félelmetes elégedettségem,
mi tulajdonképpen sose voltál,
versben viszont mégiscsak jól mutatsz?
Bizony sehol.
És mégis látom, nem vagytok emitt,
és ímé, kereslek, de nem talállak.
Áll a költő, illetve a fotelben ül,
előtte PC, benne pláne PC,
és feje körül lámpai derengés.
Bacoviasan
A teremben mindenütt koronák.
És olyan néma minden, mint a sír.
A kenyereken halványnéma zsír,
és köröskörül csupa koronák.
Megyek oda, hát látom, csendesek.
Az arcokon a rémült, sanda maszkok.
És elbújtak mögéjük mind az arcok,
a holtfehérek és a csendesek.
És csak a hold, a nap után a hold.
Ma nincsen liszt, de lisztfehér a csend.
Holnap tán más, de ma még ez a rend,
és újhold, félhold, tele-telehold.
Józsefattilásan
Szegény voltam, de mégse nyugtalan,
az anyámat csak lestem betegen,
hisz soha nem lehettem gondtalan,
míg el nem vitt a nem-volt szerelem.
Ott álltam vele mindig a vízen,
néztek-néztek az orvos-csillagok,
megint nem nyertem semmilyen kvízen,
homlokomon a bukás átragyog.
Fecsegett megint alattam a mély,
de megszoktam, hát már nem érdekes.
Sötétből még sötétebb lett az éj –
itt vagyok, Isten! Tessék, méregess!
Madáchosan
Első szín
ÚR
Soha nem lájkolsz, kérlek szépen, engem,
nem érthetem, hogy ármányos szíved
mi hibát talál idővonalamban?
Hát megátkozlak, hátha észre térsz.
LUCIFER
Ha engemet – az embert átkozod,
de hát nagy úr vagy, ezt is megtehet’d.
Az árnyékokból kinőnek a fények,
és belőlök majd végső végzeted.
Tizenhatodik szín
LUCIFER
Most láthatod, mivé lett a világ.
Az emberek már egyszerűen gifek,
mémek és más íly furcsa iszonyat.
Dönts magadról, hogy ugyan kinek kell ez.
ÉVA
Betegnek érzem, ó, Ádám, magam.
ÁDÁM
S mi dolga lenne itt a férfinek?
(Bár tudnám, vajh melyik rag kell ide.)
Maszkokat hordjon, árván szentségeljen,
és szívét azért olykor megmutassa,
miközben véget ér egy sorozat,
s villódzni kezd egy másik furcsa szignál?
Mért teremtettél engem, ó, Uram?
Mért teremtettél minket, mondd, felelj!
ÚR
Ne nyivákolj már, Isten megfizet –
ez én vagyok. Görnyedj, szenvedj, szeress,
és míg e ronda járvány véget ér,
mutass be néhány szelfit is magadról.
ÁDÁM
Igaz, Isten! Ezt majdnem elfeledtem,
de szelfi leszek, örök lázadó,
s veled dacolok minden pillanatban,
érted vajon? Veled! Jöjj, Lucifer!
ÉVA
És velem mi lesz? Engem soha senki?
ÁDÁM
Mi tagadás, te úgyis jössz magadtól.
ÚR
Mondottam, ember: ülj és hízva hízzál!
Bibliásan
1. Szép vagy, én mátkám, szép, mint Milánó a karantén előtt, és mint a légtérkép a karantén bevezetése óta.
2. A te fogaid, mint a frissen mosott maszk, a te vakszemed gyönyörű alatta.
3. Üde vagy te, mint a most vásárolt kenyérsütő, és izgatóan illatozó, mint az élesztő, mit a gyorsposta hoza.
4. Zöld füvemet itt az ablak alatt szememmel gondozom, mint téged minden napnak minden órájában.
5. Pillantásod, mint a Facebook kékje, és olyan vagy te, mint a szelfi a nap ragyogásában.
6. Jövel, én mátkám! Menni most éppen nem szabad, jövel hát, egyetlenem! Rettenetes vagy, mint a zászlós tábor, ezt jól megmondá az a Salamon.
Pilinszkysen
Kezemben most a laptopom,
de nem tudom, mivégre,
tavaszom télből most virít,
de ne gondolj a télre,
addig kereslek úgyis itt,
amíg meg nem talállak,
három apró szobában ez
nem olyan nagy találat!
Ha itt leszel, mert itt leszel
zordon egerem mellett,
nem érdekel, mit hihet más,
nem játszom a szerelmet:
megölellek, de mindig úgy,
kijön a szusz belőled,
beléd ölelem mind, ki volt,
mind a hűtlenkedőket.
Mert vállalásom vállalás,
és vállam is a vállam,
mert hitet oly hiába ád,
de nem is ád az állam,
mért könyörögjek Istenért,
ha rólad van szó éppen,
hisz nem az Úr, és nem is más:
te vagy a feleségem.
Hát jöjj felém, ne bujdokolj,
tőlem nem menekülhetsz,
elém nyugodtan, mint a vágy,
oly szépen elterülhetsz,
és én ölellek egyre csak,
télfagyok a tavasszal,
míg csodálkozva néz a szék,
vacogó lábú asztal.
Pusztai Péter rajza
2020. március 20. 00:02
S mi dolga lenne itt a férfinek?
(Bár tudnám, vajh melyik rag kell ide.) !!!!!!!!!!!!