Ágoston Hugó: A mindent átíró vírus

Nagyon nehéz lépést tartani a tájékozódásban a grandiózus háborúval ember és vírus között, az élővilág legfejlettebb, legkomplexebb képződménye, az emberi agy és legkezdetlegesebb entitása, az önálló szaporodásra képtelen, szubmikroszkopikus biológiai organizmus között, amely minden életformát (baktériumot, gombát, növényt, állatot) képes megfertőzni, védekezésre kényszeríteni. Az ember óhatatlanul arra gondol – főleg miután tudatosult benne, hogy meg kell szoknia együtt élni a legveszélyesebb vírusokkal is, legfeljebb védettség alakul ki bennünk, de mindegyik fajtáját teljesen kiirtani nem lehet –, vajon hány emberi közösséget pusztított ki eddig a sok millió formát öltő láthatatlan kórokozó. Nehéz lépést tartani a rossz és a jó „fronthírekkel”, ugyanakkor szinte lehetetlen mással foglalkozni az újságírónak, mint ami a legfontosabb és a legidőszerűbb, szaknyelven: aminek legnagyobb a hírértéke. A COVID–19-cel.

Elsőként, itthonról, az jut eszembe róla, hogy az államelnök még a sürgősségi állapot kihirdetése előtt arra szólította fel a politikai osztályt, nyilván főleg az ellenzéket, hogy ne próbálja politikailag kihasználni a járványt. Mintha a Colectiv-tűzeset után ő – a manipulált tömeg segítségével a miniszterelnök leváltását kierőszakolva – nem használta volna ki a politikailag a helyzetet! Mintha nem akkor hangzott volna el az ünnepélyes, semmi máshoz nem hasonlítható hangsúllyal kibocsátott ünnepélyes ostobaság: „embereknek kellett meghalniuk” (hogy a miniszterelnök lemondjon)…

Már most nyilvánvaló, hogy ez a járvány az élet minden területén átírja a viszonyokat, a gyakorlatot, minél hosszabb a lefolyása, annál inkább, a gazdaságtól az oktatásig, a kultúrától a szórakoztatásig és a vásárlási szokásokig. Nagy kérdés, hogy milyen formák maradnak meg, milyenek tűnnek el. Olvasom például, hogy idén eltörlik (vagy csak elhalasztják?) az Eurovízió nemzetközi dalversenyét. Bevallom, én nyugodtan eltörölném teljesen. Iszonyodom a celebektől, még akkor is, ha államfők lesznek, az „influenszerek” bandájától. Persze a kétélű Facebook nélkül ezek sehol sem lennének, én meg nem bukok nagyon a fészbukra, de remélem, hogy – miután változatos kontaktuskultúrájuk ellenére mind szerencsésen átvészelték a járványt rajongóikkal egyetemben – az új világrendben a helyükre kerülnek.

Hanem az oktatásban az online-formák, a digitális távképzés bővítése, diverzifikációja, tökéletesedése mély kihatású oktatási reformhoz vezethet, különleges tekintettel a rendszer válságára, a tanszemélyzet békeidőben is krónikus hiányára. Ebben paradox módon a kisebb, központilag (figyelem, nem azt mondom, hogy autoriter módon) irányított országok számottevő haladást érhetnek el, persze az egész rendszer (tanrend, tantárgyak száma, felépítése, az ismeretek ellenőrzésének, az osztályozásnak/vizsgáztatásnak, a kapcsolattartásnak a módja stb.) gondos átalakításával.  Öröm, hogy Magyarországon sok helyen már meg is kezdődött a tanítás ebben a rendszerben, és mintha Romániában is megmozdított valamit a járvány. Külön dicséretes, hogy intenzív politikai és válságkezelő tevékenysége közben (tudvalévő, hogy a kisebbségeket minden instabilitás, válság, megszorítás, korlátozás súlyosabban érinti, mint a többséget) az RMDSZ ezen a téren is átütő sikert ért el:  magyar diákoknak is indul távoktatás a romániai közszolgálati televízió országos és két regionális csatornáján.

Mindenesetre mind az illiberálisnak öntitulált magyar Orbán-kormányt, mind a liberálisnak öntitulált román Orban-kormányt alaposan próbára teszi a válságkezelés. Nem tudom, hogy nekünk itt melyiknek kell jobban drukkolnunk. Szerintem mindkettőnek, külön és együtt…

Utóirat

A végére hagytam a hírt, amely vásárhelyiként nagyon megnyugtatott: javul városunk fő kórházainak ellátottsága, hamarosan két olyan gépet is működésbe helyeznek Maros megyében, amellyel el lehet végezni a koronavírusteszteket. Üdvözlet minden túlélő sorstársamnak az ország legtisztább városából.

2020. március 20.

1 hozzászólás érkezett

  1. Bartha György:

    Hogy nekünk itt kinek kell drukkolni? – teszed fel a kérdést. Szerintem legisleginkább sajátmagunknak!
    Minthogy – vélhetően – odaát nincs se il-. se pedig álliberális, gondolom, egy égi bisztróban egy pohár hamisítatlan ambrózia mellett majd lesz időnk átbeszélni a történteket…
    Gy9rgy barát

Szóljon hozzá!