Fűszálakon
A harmatcseppek
Mikor homályban
Gyönge fény készül
Megcsillannak
A gyémántgyöngyök
Mit fürtjeikre
Tűznek ékül.

Hajlik a lelkem
Ez a fűszál
Hozzád hajolna
Bánatában
Nap fényesül
De vihar készül
Késő reményünk
Alkonyában.

Rejtőzhetek, hisz
Így is érted
A visszafojtott
Szavak súlyát
Könnyűvé válnak
Végül és szállnak
Amerre őszi
Szelek fújják.

Gyönge fűszálak
Törnének égre
De roskadoznak
Teher alatt
Mondd, Istenem
Mondjad, mivégre
Lettél távoli
És hallgatag.

1. Nászta Katalin:
   2020. március 21. 09:54

   Gyönyörű

2. Cseke Gábor:
   2020. március 21. 10:18

   Konkrét, rajzolt/festett képben nem is tudnám elképzelni mindazt, ami árad belőle. Itt tetten érhető az irodalom és a képzőművészet közti éles határsáv…

3. Katona György:
   2020. március 21. 12:44

   Nagyon szép ! Óvatosan olvastam , nehogy leperegjenek a gyöngyszemek .