Ladik Katalin: Tél, örökkévaló

A tél a születés árnyéka.
Megvilágosodik,
miként az örök nyugalomban levő lélek.
Formát kap az árnyék, amely elmosódott volt.
Lesz belőle óceán, Ősleves, kopoltyú, szárny,
vágy, boldogság és bűnhődés.

Fölébe hajolnak a mulandóság sárga virágai.

Forrás: Irodalmi Jelen, 2020/3. szám