Az első megbízatás

Mert elmaradnak egyszer a színes ceruzák, s az ifjú ember jövőt kezd teremteni mindjárt, belátható jövőt, melyben fölismerheti önmagát. Egyelőre, persze, apjának mozdulatait ismeri föl a hajnali mosakodásnál, még a kalapot is úgy viseli, akár az apja. S elindulván ketten egy hétköznap reggelen, azonos járással indulnak el, azonos testtartással ülnek a bakon, ha szekérrel mennek erdőre, malomba vagy a mezők felé.
Aztán eljön az a nap, amikor így szól az „öreg”: – Tartsd a gyeplőt, fiam, vidd a korbácsot is…
Az első megbízatást nem lehet elfelejteni. Ilyenkor próbálja meg az ember az első magabiztos előrenézést. Ilyenkor járja át röpködő gondolatait az első bizonyosság: a felelősség érzése. Még egy kis nyugalmat is magára erőltet az ember ilyenkor, valami könnyedséget, hogy izgalmát ne árulja el.
Azt hiszem, csakis ilyen élmények után jöhet el az a nap, mikor az ifjú ember azt veszi észre: a hajnali mosakodásnál más mozdulatai vannak, saját mozdulatai, s a kalapot is úgy viseli, ahogy csak neki áll jól…

Forrás: Új Élet, 1976/10. szám